Magazin: Lyon tanulságai

Kovács László ipartestületi elnök rendhagyó tudósítása a Bocuse d’Or döntőjéről.

Nem túl jól indult az MVI számára a verseny, nem jött össze egy buszra való jelentkező a közös utazáshoz: Lyonig hosszú az út négy keréken! Így is sokan képviseltük az ipartestületet, többnyire repülővel eljutva a helyszínre. Ott aztán kapkodhattuk a fejünket; mindenhol zsúfoltság, szállást szerezni hónapokkal korábban lehet csak, belépőt a versenyre még nehezebb. A város megköszönheti Paul Bocuse-nek, hogy a gasztronómia fővárosának nevezik!

A csúcsgasztronómiát nem számítva az itteniek az étkeztetésben gyakran az egyszerűség hívei. Volt, hogy csak egy zsúfolt, főként helyiek látogatta bouchon-típusú étteremben kaptunk helyet, ami enyhén szólva is családias volt; nálunk az ÁNTSZ biztosan hosszú időre rájuk szállna. Persze ebből is lehetett tanulni!

Maga a döntő környezete olyan, mint egy óriási sportversenyé – a csarnok, a „közvetítés”, no meg a szurkolók is ezt az érzetet erősítették. Nem csoda, hogy mindenki lelkes volt; a magyarok is óriási ünneplést csaptak. Csapody Balázs (a balatonszemesi Kistücsök étterem tulajdonosa – a szerk.) vezérszurkolói teljesítményét nem felejti el, aki látta.

A nézőtérről nem lehetett a versenyzők minden apró mozdulatát, esetleges hangulatváltozásait kivenni, így arról a bizonyos rossz sütőbeállításról a legtöbben mi is csak az újságokból értesültünk. Bárhogyan is történt, az eredmény óriási volt, úgy érzem, bekerültünk egy különleges „családba”. Azt is jó volt látni, hogy ezek a fiúk, bármelyik részéről jöttek is a világnak, mind alázattal viseltetnek a szakma iránt, és egymást is nagyon tisztelik.

Az utazás megerősített abban a meggyőződésemben, hogy itthon a fejekben is rendet kell tenni. Nem szabad kishitűnek lennünk, és nem kell szégyellnünk nemzeti specialitásainkat, különösen nem gulyásunkat. Azt is meg kellene mindenkinek értenie, hogy ez a szakma nem szólhat a széthúzásról, ami elronthatja a rólunk most kialakuló képet. A gasztronómiai körforgásban jelen kell lenni, ehhez pedig arra van szükség, hogy nyelvet tudó fiatal szakácsaink mind több helyen megjelenve képviseljék az országot.