Magazin: Diétára fogott orosz kivitel

iétára fogott orosz kivitel

Egyes húsféleségek orosz piaci exportjának alakulása az elmúlt években

Oroszországi piacvesztésünk, mint ahogy erre már utalás történt, nem független az ukrán válságtól, hiszen súlyos politikai okai vannak az EU-szankciókat megtestesítő, egyre szigorodó embargós lépéseknek. Hozzá kell azonban tenni, hogy az orosz válaszlépések nagyobb kárt okoztak a magyar agrárgazdaságnak, mint az uniós tiltások, így reményeink szerint a közelmúltban lezajlott állat-egészségügyi és élelmiszer-higiéniai ellenőrzések rövid időn belül pozitív hozadékkal járnak.

Nehéz lesz visszatérni

Magyarország harmadik legjelentősebb gazdasági partnereként Oroszország ma, képletesen szólva a nemzetközi színtéren a kispadra szorulva várja, sőt szorgalmazza az uniós szankciók mielőbbi feloldását. Az ellene foganatosított tiltások ugyanis az importtermékek drasztikus drágulásán keresztül (inflációs nyomás) minden ellenkező híresztelések ellenére az orosz gazdaságnak és a lakosságnak is komoly károkat okoznak. A mi gondunkat csak tetézi, hogy a kénytelen-kelletlen leállított hús- és vágási melléktermék-, tejtermék-, zöldség-gyümölcs-, állati zsír-, kolbász és szalámi-, valamint húskonzervexportunk számára, addig is, amíg a helyzet nem normalizálódik, új piacokat kell keresni.

A másik, talán ennél fajsúlyosabb gond az, hogy az orosz piaci pozíciónk kényszerű feladását kihasználva a tengeren túli szállítók benyomultak a „helyünkre”, így a konfliktus oldódása után sem lesz könnyű visszatalálnunk az orosz piacra. Kemény marketingmunkára, a fogyasztói bizalom visszaszerzésére irányuló intenzív piacépítő tevékenységre lesz szükség ahhoz, hogy visszatérhessünk az orosz piacra. Ebben a most megnyíló oroszországi Magyar Kereskedőházak tevékenységére is éppúgy szükség lesz, mint a két éve telepített „Paprika” bolthálózatra, beleértve a tervezett konszignációs raktárprogramot is.

Fontos hozadéka lehet a 2015 elején perfektuálódott orosz-magyar magas rangú (elnöki, miniszterelnöki) találkozónak az EXIM Bank kezdeményezése, nevezetesen a bank orosz-magyar kisvállalkozások alapítását célzó és ösztönző, működésüket segítő programcsomagjának, az embargó alá nem eső területek kereskedelemfejlesztését célzó pénzügyi alap létrehozásának.

Hogy ez nem a kincstári optimizmus határát súroló feltételezés, azt a magyarországi orosz agrárexport 2014. évi, termékcsoport szintű alakulása igazolja.

Csak számba kell venni azokat a termékköröket, ahol 30-40-50 százalékkal nőtt, vagy akár meg is duplázódott az orosz piaci kivitelünk ahhoz, hogy belássuk, van kapcsolatépítési szándék a fogadó fél részéről is. Ilyen területnek mondható a tejtermékek köre, a friss és fagyasztott zöldség-gyümölcstermékek széles választéka, jégkrémek és egyéb ehető készítmények csoportja, valamint az élelmiszeripari melléktermékek köre és a dohánytermékek kínálata.

Ahol pedig csökkent vagy zuhant az orosz piaci exportunk, ott más, nem gazdasági eredetű törvényszerűségek uralkodnak. Az európai szállítók kivonulása az orosz piacról a konkurenseket hozza helyzetbe. Erre utaló statisztikákat közölnek a nemzetközi piaci szervezetek és az embargóhoz csatlakozó országok hivatalos orgánumai (USA, Kanada, Ausztrália, Norvégia).

Jóllehet Oroszországban egyre nagyobb szerephez jut az élelmiszer-szükséglet kielégítésében a hazai termelés, és egyre kisebb részarányt képez az import, de a folyamat egyik napról a másikra nem fordul a visszájára, ez egyelőre elsősorban csak agrárpolitikai szándékot takar. A nemzetközi adatbázisok szerint Oroszország az eddigi fő szállítóitól kieső marha-, sertés- és juhhússzükségletét elsősorban Brazíliából és Argentínából, valamint Fehéroroszországból biztosítja. Az utóbbi fél évben kifejezetten nőtt Brazília és Argentína részesedése az orosz húsimportból, a tej- és tejtermékek tekintetében pedig Fehéroroszország vált frekventált szállítóvá. Egy régi latin mondás igazságtartalma tör utat magának ebben a helyzetben, nevezetesen az, hogy „Qui prodest?” – Kinek az érdeke? A jelenlegi külkereskedelmi helyzetképből feltehetően kiviláglik a kérdésre adható egyetlen válasz.

Tündöklés, majd hanyatlás

A Krím félsziget annektálása nyomán elrendelt uniós embargó, majd az orosz ellenintézkedés következtében komoly piaci átrendeződés kezdődött tehát a tiltólistákon szereplő termékek körében, ami bizonyos tekintetben pozitívumokat is eredményezett. Vessünk egy pillantást mindenekelőtt arra a tényre, hogy végül is mit vesztettünk az orosz piaci exportunk egy fontos termékkörén, a hús- és vágási melléktermékek, valamint a feldolgozott hústermékek terén, annál is inkább, mert ez a termékkör adta 2012-ben az orosz agrárexportunk 23,5, 2013-ban pedig a 30%-át. A húsexport alakulásának példáján, érzékelve a múlt évi változásokat úgy tűnik, hogy eleinte megtorpant, majd le is állt az utóbbi években látványos piacbővülést hozó orosz piaci húsexportunk, kiváltképp a tiltólistára került feldolgozott termékeink piaci lendülete tört meg drasztikusan.

A magyar gazdaság számára összességében is komoly veszteségek forrása ez a tiltásokkal teletűzdelt utóbbi 6-7 hónap, hiszen 2014 derekáig igencsak prosperáló piacnak tarthattuk Oroszországot. A 2013-as év végén, sőt még 2014 elején is úgy tűnt, hogy minden esélyünk meg van a kétoldalú kapcsolatok dinamikus fejlesztésére, a 70-es, 80-as évekbeli exportunk szintjének megközelítésére. A szisztematikus külpiaci építkezés hosszú évekre visszanyúló munkáját döntötte romba a tavaly augusztus 7-én elrendelt uniós embargó és az annak retorziójaként elrendelt orosz riposzt. A sertéshúskivitelünk orosz piaci tündöklése, majd hanyatlása hiteles példája annak, hogy egy jól körüljárt tiltás milyen drasztikus piacvesztést idézhet elő, ha szilárd az akarat a visszavágásra.A csúcsponton (azaz 2013-ban), a kiinduló pontnak jelölt 2004-es évhez képest több mint nyolcszoros exportárbevételt értünk el az orosz piaci húsexportban. Az embargóval sújtott 2014-es esztendőben pedig visszasüllyedtünk a 2007-2008 közötti szintre. Amennyiben a tiltólista 2015-ben is érvényben marad, akkor az új bázist a 2014 augusztusáig kivitt mennyiség és exportérték képezi majd, amihez képest tendál majd az abszolút nulla felé az orosz piaci húsexportunk.

Nem lehet érdektelen, hogy az orosz piaci 2013-as, 36 537 tonnás húsexportunk a teljes, azonos időszaki húskivitelünknek a 8,7%-át fedte le. Amennyiben az ukrán piac felvevőképességének romlását is ide számítjuk, úgy az akkori húsexportunk mintegy 14-15%-át vélhetjük veszni.

Míg 772 tonnára, azaz (kerekítve) 5,2%-ra zsugorodott sertéshúsexportunk, addig baromfihús-kivitelünk „csak” megfeleződött. Sertés- és baromfizsír, valamint a négylábúak vágási melléktermékeinek kivitele pedig az előző évi szintnek a 12%-ára esett vissza.

A nyúlhús iránti orosz keresletet az embargó kevésbé tépte meg. Az 1500 tonnás, 7,5 millió eurós nyúlhúsexportunk 2014-ben mindössze 100 tonnával mérséklődött. A nyúlhúsnak frekventált piaca Oroszország, hiszen az export mintegy 30%-át fedi le. Svájc még az orosz piachoz fogható nagyságrend. Ezek mellett Németország és Olaszország képez jelentősebb nyúlhúspiacot a számunkra. Éppen ezért az orosz piac kiesése katasztrofális következményekkel járna. Nincs ugyanis potenciális felvevő piaca ennek a kisüzemi ágazati kuriózumnak, ráadásul itt a hazai fogyasztás is gyerekcipőben jár.

Termék helyett tudás

Az oroszok a hazai szükségletet hosszabb távon saját termelésből kívánják kielégíteni. Frekventált területnek számít ebből a szempontból a tej- és tejtermékek, a hús és a cukor. A most megfogalmazódó önellátási célok jól tükrözik a jelenlegi helyzetet, hiszen középtávú célként fogalmazódik meg, hogy az önellátási szint növényi olajból és cukorból érje el a 80, húsból a 85, tejtermékekből pedig a 90%-ot. Az ambiciózus önellátási célok arra intenek, hogy a termékexporton túl a gazdasági és tudományos kapcsolatok más szintjeire is nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben.

Az orosz agrárgazdaság fejlesztési törekvésekhez illeszkedne a magyar élőállatexport, kiváltképp a tenyészállat-kivitel, valamint a szaporító alapanyagok exportjának bővítése. Az EXIM Bank jelzett együttműködés-fejlesztési programcsomagja és a már említett állat- és növénytermesztési technológia exportjának fokozása ebbe az irányba tett logikus lépésnek tűnik. Ha már az uniós tiltás következtében jó néhány élelmiszer-gazdasági termékünkkel most nem lehetünk jelen az orosz piacon, akkor az ottani termelési bázis kialakításának segítésével tudásbázist és technológiát exportáljunk, készülve arra az időre, amikor az embargós nyomás enyhül vagy meg is szűnik.