Magazin: Át nem gondolt életet nem érdemes élni

Van egy ismerősöm, sok éve vállalkozó. A kezdetekben minden rendben volt nála, örömmel tette a dolgát a cégében. Aztán jött 2008, és a válságnak is nevezett, megváltozott piaci körülmények nagy kihívás elé állították. Túlélte a krízist, sőt felpörgött, de útközben valami elveszett. Odalett a békessége, a baráti kapcsolatai, már jó két éve antidepresszánsokon él, sőt, a közelmúltban elvált tőle a felesége is… Vajon mi történhetett?

A báránybőrbe bújt farkas

A kiégés báránybőrbe bújt farkasként kopogtatott be az életébe, ő befogadta, az elején talán még össze is haverkodott vele, de mára az átvette a hatalmat felette.

2008-tól egyre stresszesebb lett az élete. A kezeletlen stressz kikezdte az idegrendszerét, türelmetlenné, sőt agresszívvá tette. Meghalt benne az empátia, helyét a cinizmus vette át. Az őt körülvevő világ nyugtalanította, félelmeket generált benne. Az utóbbi években már fellélegezhetett volna, hiszen túlélte a válságot, de nem; maradt a gépies rohanás, az örömtelen mindennapok, a szerinte tervezhetetlen jövő és az ebből adódó kilátástalanság.

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a pénzen vett boldogság: az új terepjáró, az új, nagyobb lakás, a trendi műszaki cikkek, sőt, még a hajnalokig tartó bulizások sem csitították a belső üresség és magány érzését.

A csapda neve: önigazolás

A közelmúltban beszélgettem ezzel az ismerősömmel. Miután nem álltam neki ítélkezni, észt osztani, egyre inkább megnyílt. Visszamentünk 2008-ig, és csakhamar rájöttem, hogy minden lépését tudja igazolni, mind önmaga, mind a külvilág előtt. Problématudata minimális: „Történtek hibák, de nem én tehetek róluk” – zárta rövidre a témát.

Tudta ön, kedves olvasó, hogy az önigazolás kizárja a felelősségvállalást az egyén éltéből, és beszűkíti a látómezőt?! Az önigazult emberből hiányzik az önismeret. Akiből hiányzik az önismeret, azt könnyen be tudják csapni az érzései, az őt körülvevő világ.

Az önigazult, önismeret-hiányos emberben nagyon ritkán tudatosulhat, hogy a kiégésbe rohan, sőt, akár az utolsó fázisában tart már.

„Ismerd meg önmagadat!”

A Thalésznek, a 2500 évvel ezelőtt élt milétoszi filozófusnak tulajdonított fenti mondás ma is aktuális. Bizony az élet számtalan területén nyújt segítséget az önismeret most, 2015-ben is!

„Ezt értem, de hogyan tehetek szert önismeretre?” – kérdezte egy ügyfelem, amikor a véleményét kértem a fenti idézettel kapcsolatban.

Mind az online világ, mind az offline csatornák ontják a tuti tippeket az önismeret megszerzésére. Ha egy szóba kellene sűríteni a lényeget, az így hangozna: önmegfigyelés.

Az önmegfigyelés általam eredményesen járt útja a következő: kérdéseket teszek fel magamnak időről időre: Mit csinálok, mit érzek, mit gondolok ebben a pillanatban? Mit akarok saját magamnak a következő pillanatban? Az interakcióim során tudom-e magamat adni, vagy már megint valami tőlem távol álló szerepet játszom? Jó ez nekem? Mennyire függök a külső visszajelzésektől?

Az utolsó kérdéssel kapcsolatban hadd jegyezzem meg: Ha túlságosan a külső visszajelzésektől függök, akkor könnyen elveszíthetem a kapcsolatot magammal, és kibillenhetek az egyensúlyból. Ezzel tágra nyitom a kaput a személyes kiégésem előtt!

„Át nem gondolt életet nem érdemes élni!” – mondta Szókratész. „Az időről időre át nem gondolt élet melegágya a kiégésnek!” – mondom én.

Hiszem, hogy jó gondolatokat indított meg önben ez a kis írás, és tettek is társulnak majd a gondolataihoz! Figyeljen magára, kiégésmentes mindennapokat kívánok! n