Luca-napi gasztronómia

Életünk során gyakran találkozunk olyan szokásokkal, hagyományokkal, melyek eredetét vagy funkcióját már teljesen elfelejtettük, mégis valahogy nap, mint nap betartjuk őket. Szinte hihetetlen, de őseink majdnem minden napjához kapcsolódott valamilyen ünnep.

Luca napjáról azok is hallottak, akiktől távol állnak a népi hiedelmek. A hírhedt Luca boszorkányszerű, rontó személy, aki ezen a napon embert és állatot egyaránt megronthat. „Köztudott”, hogy a boszorkányokat (és a vámpírokat) elűzi a fokhagyma – ehhez nem kell fokhagymából szőtt láncot hordani, a fokhagymás kenyér, a fokhagymakrém leves is megteszi, de minimum jó fokhagymás ételeket illik ilyenkor enni.

Luca napján minden háznál tartottak kalácsot, kolbászt, hurkát és persze pálinkát is a kotyolóknak, akik már hajnalok hajnalán fehér lepedőben, lisztes arccal felverték a ház népét, és Luca-napi, bő termést, teli kamrát jósló kotyoló versekkel örvendeztették meg a ház népét.

Kevésbé örömteli jóslások is fűszerezték őseink életét. Luca napjához más hagyományok is fűződnek, legfőképp a boszorkányüldözés, amikor is a Luca székébe ültetve állapították meg valakiről, hogy az ördöggel szövetkezett-e. Mást is jósolhat azonban ekkor, mégpedig a halált. A szegedi tájon máig sütött lucapogácsa jó sok zsírral készül, és sütés előtt mindegyik pogácsába egy-egy tollat szúrnak – minden családtag számára külön-külön. Amelyik toll a sütés közben elégett, annak gazdája a következő évben meghalt. Hogy ez igaz volt-e, sosem tudjuk meg pontosan, az egy év viszont sokszor elég idő volt arra, hogy már ne is emlékezzenek arra, kié is volt az a toll.