Lou Lou

Ha a hazai vendég­látásban történt idén valami, amire minden pátoszával együtt illik az újjászületés közhely, az a legendás Lou Lou újranyitása. Az 1996-tól fokozatosan az ínyencek kedvencévé, így a város gasztronómiai fejlődésének egyik meghatározó elemévé vált étterem tulajdonosa, Rudits Károly mint Ikarusz repült túl közel a Naphoz, és hullott alá 2009-ben. Ahogy ő fogalmaz: a néhol túlzásokba eső nagypolgári étterem 2006 után túl gyorsan fejlődött, amit az akkori magyar piac nem tudott követni. Pedig a Lou Lout 2007-ben az angol Restaurant magazin által szervezett, a szakmában meghatározó jelentőségű Világ Legjobb Éttermei szavazáson beválasztották az első százba, és sokáig az első magyar Michelin-csillag várományosaként tartották számon.

A tulajdonos sokáig maga sem hitte, hogy a történet folytatódhat valamikor, de aztán – feltehetően sokat tanulva az elmúlt évek eseményeiből is – vett egy nagy lélegzetet, és konyhafőnöknek a Costes volt sous-chefjét maga mellé véve egy kerülettel arrébb megnyitotta az új Lou Lout. Egyszerűbb, érthetőbb minden, az enteriőr ugyanúgy, mint az étlap, mondja ő – mi úgy látjuk, a hely minden ízében a „régi” Rudits Károlyt idézi. A konyhát most is a franciás ízlés és a mély, erőteljes ízvilág jellemzi, igaz, talán könnyebben értelmezhető fogásokkal, amikből elmaradtak a zselék, habok, felfújtak. Az elsődleges célcsoport a magyar vendég, de ők önmagukban nem tartanak el egy csúcséttermet, még úgy sem, hogy az árak nemigen változtak a 4-5 évvel ezelőttiekhez képest (a főételek ára 3200-8900 forint között mozog). A tulajdonos álma most még nem a Michelin-csillag, ezzel együtt úgy látjuk, az étterem előbb vagy utóbb szinte biztosan szerez komoly külföldi elismeréseket – talán nem is olyan sokára csillagot is.

Budapest VI., Székely Mihály u. 2.

Konyhafőnök: Nagy Attila, tervező: Rudits Károly