Interjú Kovács Lászlóval, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének új elnökével

Kovács Lászlóval, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének új elnökével beszélgettünk feladatairól, terveiről, kollégáival kapcsolatos elvárásairól és az ipartestület szakmai szerepéről.

Milyen érzés egy hónappal a választás után az MVI elnökének lenni?

K. L.: – Jó, és hát egy kicsit hátborzongató; a megválasztásom utáni napon már nyilatkozni hívtak. Még csak most kezdem a munkát, de már egyre jobban érzem, mekkora terhet vettem magamra. Sok a feladat, és sok álmatlan éjszakám volt. Az elnökválasztás elhúzódása miatt hosszú ideig túl nagy volt a csend az ipartestület körül, kissé „leültünk” – pótolni is lesz mit.

Mik az első konkrét intézkedései?

K. L.: – A készülő turizmus törvényben köz-re kell működnünk a vendéglátással foglalkozó fejezet kialakításában, amely többek között meghatározza az üzletek működési feltételeit, valamint bizonyos tekintetben a szakmai szervezetek kompetenciakörét. Háber Tamással együtt dolgozom az élelmiszerbiztonsággal foglalkozó törvénytervezet megfogalmazásában.

Ami az operatív feladatokat illeti, az első komoly lépés az új elnökség megválasztása. Nem az eddigi munka felforgatásáról van szó, mindössze az elképzeléseim megvalósításához friss lendületre, és ennek megfelelően aktív emberekre lesz szükség, többek között néhány erőtől duzzadó fiatal kollégára is.

Magától értetődően az eddigi vezetőség felhalmozódott tudását és felépített kapcsolatrendszerét nagy hiba lenne nem kihasználni. Ezzel magyarázható a sokak által ismert és elismert Háber Tamás tiszteletbeli elnöki posztja is: ő egyfajta stratégiai vezetője marad az ipartestületnek, számítunk munkájára és kormányzati nexusaira. Az új arcok közül fontos szerep jut T. Nagy Tamásnak és Csapody Balázsnak.

És az elnökség többi tagja? Sokak szerint az elmúlt nyolc év egy tehetséges ember one men show-ja volt!

K. L.: – Ez így túlzás, ám valóban elképzelhető, hogy „kintről” ez néha így látszott. Én el sem tudom képzelni, hogy egy olyan szervezetet, amilyennek én képzelem a következő évek MVI-jét, egyetlen ember vezessen, illetve egyáltalán vezetni tudjon. Az irányításban megvan az elnök szerepe, de ez nem minél több feladat átvételét jelenti az elnökség tagjaitól. Egy ilyen jelentőségű szakmai szervezet vezetésével járó munka számottevő részét természetesen delegálni kell a grémium tagjainak. Én legalábbis ezt fogom tenni.

És mivel kívánja motiválni őket?

K. L.: – Nézze, nem kötelező az ipartestület elnökségéhez tartozni, de mindenképpen nagy megtiszteltetés. Ez korábban is társadalmi tevékenység volt, most is az. Én azonban nem akarom senkiben erővel felkeltetni a közös társadalmi munka iránti vágyat! Azok lehetnek elnökségi tagok, akik vállalják az ezzel járó feladatokat! Jó esetben pedig kialakul egy személyes összetartozás-érzés is.

A tagoknak komoly szerepük lesz a szakmai munka szervezésében és irányításában, és magától értetődően lesznek kötelezettségeik is. Nem egy lányszoba rózsaszín ködéből nézem a kollégákat, az elnökségi tagok is csak emberek, de hiszek benne, hogy egy hatékony csapat áll össze.

Mit vár ennek a csapatnak a tagjaitól?

K. L.: – Ehhez a munkához egy olyan embertípus kell, akiben megvan a megfelelő kompetenciaigény. Magam is olyan vagyok, aki szeret részt venni a dolgok alakulásában, aki szívesen tesz a közért. A feladatok elvégzéséhez szükség lesz a kollégák kreativitására és szuggesztív erejére is. A tagok számát növelni kell, tehát általános feladat lesz mindenki számára az MVI tagi bázisának bővítése, ennek legjobb módját egyelőre a személyes meggyőzésben látom.

Voltak már próbálkozások egy aktív vidéki hálózat kialakítására, ennek most újra nekifutunk. Reálisabbnak tűnik a siker, ha mindezt az országot kevesebb területre osztva valósítjuk meg – ezek a térségek egy-egy felelős kolléga alá lesznek rendelve.

Tegyük mindehhez hozzá: nem lesz könnyű megvalósítani terveinket, de a szakmai szervezetek között nem az MVI van a legnehezebb helyzetben. Nálunk is apadt a tagság, nálunk sincs pénz, de az ipartestületben rend van, és az is könnyebbség, hogy a tulajdonosokat képviseljük: olyan embereket, akik anyagilag közvetlenül is érdekeltek a mi eredményes munkánkban.

Mit tesznek a tagság bővítéséért? Miért lesz érdemes MVI-tagnak lenni?

K. L.: – Először is visszaállítjuk az állandó titkárság intézményét, ahol egy kompetens titkárságvezető fog nemcsak ülni, de dolgozni is – Kaplár F. Mónika.

Rendbe hozzuk a tagnyilvántartás ma kissé széteső rendszerét. Tartalmat adunk az ipartestület honlapjának: az aktuális hírek és információk szó szerint értékesek lesznek, hiszen zsebbe vágó információkat kapnak olvasói. Abból indulok ki, hogy nem várható el 50 ezer vendéglátóhely-tulajdonostól, hogy minden közigazgatási, adóügyi vagy éppen higiéniai témájú változást nyomon tudjon követni.

Tagjaink számára pályázatfigyelést, adózási és jogi tanácsadást, jogszabály-magyarázatokat, bérleti ügyekben való eligazítást biztosítunk, segítünk hatósági intézkedések jogosságát vizsgálni, de más „szolgáltatások” kidolgozása is folyamatban van. Mindez persze nem jelent jogi képviseletet vagy konkrét ügyintézést – ezt legfeljebb közvetítjük –, de hathatós segítséget mindenképpen. Emellett jó előre hírt fogunk adni a szakmai versenyekről és kiállításokról, és ha van érdeklődés (kell, hogy legyen), utazásokat is szervezünk ezekre.

Megvan mindehhez a megfelelő külső háttér is?

K. L.: – Mindenki az oktatással kapcsolatos problémákról beszél, de lépni semmilyen szinten nem sikerült még az ügyben. Most úgy tűnik, megvan végre a megfelelő politikai akarat a valódi továbblépéshez.

Örvendetes az is, hogy a beszerzéseket szabályozó előírások tavaly április óta lazultak kissé, és a vendéglátóhelyek jóval könnyebben juthatnak hozzá a környezetükből származó nyersanyagokhoz, ami egyébként a készétel minőségének szempontjából is rendkívül fontos.

A jogszabályok nehezen követhetők. A vendéglátásban dolgozó vállalkozókat ellenőrző hatóságok többféleképpen, néha egymásnak ellentmondóan értelmezik a jogszabályokat. Vannak ugyan jó szándékú intézményi vezetők, de a szakmánkat irányító szervezetekben még mindig óriási akadályt jelent a bürokrácia.

Hogyan képzeli az MVI helyét a ma működő szakmai szervezetek között?

K. L.: – Nem szeretném, ha az ipartestület bármely más szakmai szervezet alternatívája lenne, akikkel viszont szívesen működünk együtt. Úgy gondolom, mind az MNGSZ-nek, mind az MGE-nek vannak értékei és jelentős érdemei, sok törekvésüket támogatásra érdemesnek tartom. Tervezem, hogy a hazai gasztronómia iránti elkötelezettségemet is demonstrálva aláírom a Kulináris Chartát.

A vendéglátás érdekeiért eredményesen egyetlen szervezet nem tud fellépni, így szándékomban áll felkeresni minden szakmai szervezetet, hogy együtt képviseljük a szakmát kifelé, és hogy a legjobban kihasználhassuk az adódó szinergiákat.

Miben látja a jövő zálogát?

K. L.: – Látom a fejlődés első komoly jegyeit; örülök a Michelin-csillagnak és a mind több, magas színvonalon működő étteremnek. Látom azt is, hogy a szakmán belül elkezdődött valamiféle szemléletváltás. Látok sok jó kezdeményezést, amelyek segítségével propagáljuk az étterembe járást, és hosszú távon újraépíthetjük ennek kultúráját – ehhez persze a gazdaság erősödésére is szükség van.

Minden egyes szakmai versenyt rendkívül fontosnak érzek a szakácsok, cukrászok, felszolgálók fejlődése szempontjából, ezekhez az MVI minden tőle telhető támogatást meg is próbál majd adni a jövőben. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a hazai és külföldi versenyeken nézőként is minél többen vegyenek részt, ez is segít lépést tartani a világgal. Ugyanilyen szükségszerű a külföldi kiállítások látogatása is.

Az oktatás színvonalának problémáit, úgy vélem, az alapoktatás gyakorlatorientáltságával lehet megoldani. Szeretném, ha meg tudnánk teremteni a szakoktatók képzésének és folyamatos továbbképzésének lehetőségeit, amiben minden érintett számára kötelezővé tennénk a részvételt, méghozzá egy ehhez kapcsolt kreditpontos rendszerben. Ehhez persze először az infrastrukturális kereteket kell létrehozni.

Úgy látszik, annyi terve van, amennyit két ciklus alatt sem lesz könnyű megvalósítani!

K. L.: – És még nem is vagyok a tervezés végén. Sőt! Ez egy olyan munka, aminek soha nincs vége. Nem lehet a végéig soha eljutni, csak haladni arrafelé, és ha eljön az ideje, menet közben továbbadni a stafétabotot.

Kovács László

Magyar Vendéglátók Ipartestületi Elnöksége

I. Elnök: Kovács László (La Fiesta Party service Kft., Bp.)

II. Általános és kormányzati kapcsolatokért felelős alelnök: Berkes Gyula (Biarritz, Bp.)

III. Gazdasági alelnök: Thurzó Béláné (Gasztroszolg Bt., Bp.)

IV. Szakmastratégiai és külkapcsolatokért felelős alelnök: T. Nagy Tamás (Gerloczy Cafe, Bp.)

V. Régiós alelnök: Garaczi János (Tanyacsárda, Lajosmizse)

VI. Elnökségi tag: Háber Tamás, az MVI Tiszteletbeli Elnöke (Aranykacsa, Pécs)

VII. Elnökségi tag: Radvánszky Attila (Haxen Király Sörház, Bp.)

VIII. Elnökségi tag: Molnár Attila (Arany Kaviár, Bp.)

IX. Elnökségi tag: Csapody Balázs (Kistücsök, Balatonszemes)

X. Elnökségi tag: Gottwald Zoltán (Hotel Gottwald, Tata)

XI. Elnökségi tag: Rápolthy István (Tuba Tanya, Hajdúszoboszló)

Az ellenőrző bizottság elnöke: Horváth Tamás (Chez Nicolas, Szentendre)

Az ellenőrző bizottság tagjai:

Geiger Andrea (József A. Színház/Baba Büfé Bt., Vác)

Tomkó Béláné dr. (Régimódi Vendéglő, Szentendre)

Régióelnökök:

Budapesti Régió – elnök: Molnár Attila (Arany Kaviár, Bp.)

É-NY Mo.-i Régió – elnök: Major Vilmos (Tercia, Sopron)

D-NY Mo.-i Régió, elnök: Csapody Balázs (Kistücsök, Balatonszemes), alelnök: Borsi András (Hintaló, Siófok-Széplak felső)

Észak Mo.-i Régió – elnök: Gottwald Zoltán(Hotel Gottwald, Tata)

Közép Mo.-i Régió – elnök: Garaczi János (Tanyacsárda, Lajosmizse)

Kelet Mo.-i Régió – elnök: Rápolthy István (Tuba Tanya, Hajdúszoboszló), alelnök: Krivács András (Fenyves Csárda, Baktalórándháza)

Kovács László

A La Fiesta Party service tulajdonosa

50 éves

Végzettsége: Vendéglátóipari Főiskola, Gundel szakközépiskola

A főiskola után 5 évig az Atrium Hyattben volt felszolgáló, ahová a sevillai világkiállítás magyar pavilonja egyik éttermének sikeres vezetése után (a Matthias Rexet a rendezvény legjobb éttermének választották) visszatért még egy évre. 1998 óta vezeti saját, folyamatosan növekvő vállalkozását, a La Fiestát, 2002 óta a jelenlegi, Római parti telephelyen.

Elvei szerint a saját konyha, a séffel kialakított közvetlen kapcsolat meghatározza egy cateringcég tevékenységének gasztronómiai színvonalát, és büszke arra, hogy cége munkáját az étel minősége okán is elismerik. 19 állandó munkatárssal dolgozik, sok közülük saját nevelés; „a fiataloknál nincs jobb befektetés” – vallja.