JointVenture-ök az új Ptk. hatálya alatt

A JointVenture (JV) klasszikusan a két partner win-win helyzetben való hitén alapul: míg az egyik fél tőkét, üzleti kapcsolati hálót visz bele a házasságba, a másik fél saját munkaerejét, szakmai-technikai know-how-t stb.

A sikeres együttműködés záloga a JointVenture-szerződéscsomag – a felek gazdasági viszonyát visszatükröző, de kiegyensúlyozott és legfőképpen jogilag megbízható – kialakítása. Ennek alappillérei egyrészt a JointVenture-szerződés, másrészt a magyar cég társasági szerződése, harmadrészt az ún. vertikális megállapodások, mint pl. szállítási, know-how-átadási, illetve licenszszerződések.

Dr. Buzády Csongor
ügyvéd, szakjogász
LLM (Berlin)

Ezen jogi „fékeket és egyensúlyokat” a 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk. meglehetősen felkavarta, és így jogi-üzlei finomhangolás igényét váltotta ki. Az alábbiakban három szemléltető példát ismertetek.

Csendes biztosítékok – figyelem, semmissek!

A gazdasági érdekek levédésére kedvelt eszköz volt vételi jog alapítása a másik JV-partner üzletrészén. Ez nem ritkán végső eszközként, fegyverként volt felhasználható, amikor a felek nem tudtak megállapodásra jutni valamilyen tulajdonosi vita kapcsán.

Ilyen „zsebbiztosíték” már nem lehetséges, mivel azokat az új Ptk. semmisnek minősíti. Vonatkozik ez valamennyi hasonló biztosítéki megállapodásra, így például a közös cégből eredő bevételek valamely partner részére történő csendes engedményezésére is. Ezen biztosítéki megállapodások helyett a klasszikus zálogjog kerül előtérbe. Vigyázat: a zálogjog csak annak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésével jön érvényesen létre! Ez egy nehézkes, de mindenképpen megtérülő lépés.

Apropó vételi jog. Mindkét partner számára kedvező újítás viszont, hogy egy „igazi” – azaz nemcsak biztosítéki célú, hanem valódi üzleti stratégián alapuló – vételi jog már időben nem korlátozott maximálisan 5 évre. Ilyen szempontból a JointVenture-szerződéscsomag újragombolása lehet indokolt. Az eddig alkalmazott jogi trükközés, mely segítségével az 5 éves jogi korlátot a partnerek igyekeztek kijátszani, szerencsére már a múlté…

Szerződés megtámadása: rizikók helyett rizikómentesen!

Számtalan jogi bizonytalanságot rejt az a – magyar specialitásnak nevezhető – törvényi rendelkezés, mely szerint valamely szerződő fél a szerződést utólag megtámadhatja „feltűnő értékaránytalanság miatt”. Erre való hivatkozással a JV-partner könnyen felboríthatta az asztalt, amennyiben hajlandó volt beismerni, hogy mennyire rossz üzletet is kötött.

Ez a megtámadási lehetőség az új Ptk.-ban továbbra is fennáll, viszont már az alapszerződésben kizárható. Már most a profi céges jogászok standard repertoárjába tartozik a megfelelő kizáró klauzula beillesztése a szerződésbe, egyben a felek kifejezett vonatkozó tájékoztatása.

Ehhez képest új – és veszélyes! – rendelkezés a Ptk.-ban, hogy a szerződéses klauzulák automatikusan semmisek, amennyiben azok „érthetetlenek” vagy „ellentmondóak”. Kritikusok szerint ez a rendelkezés megnyitja annak lehetőségét, hogy a JointVenture-partner – a szerződéscsomagban rejlő valamilyen kétértelműség vagy akár kis ellentmondás okán – a teljes megállapodás érvénytelenségét helyezi kilátásba, hogy így egy (egyébként nem indokolt) tárgyalásos pozícióra tehessen szert.

Célszerű tehát, hogy a szerződésben e kiskaput is a legmesszemenőbbekig zárják be.

Társasági szerződéses szabadság: áldás vagy átok?

Az új Ptk. alapelvként rögzíti, hogy a felek a társasági szerződés tartalmát szabadon állapítják meg. A JointVenture-vállalkozás társasági szerződése így már nemcsak a Gt. szolgai lemásolását jelenti; ehelyett úgymond szabályozási platformként szolgálhat, tényleges jogi többletértéket generálva. A – szinte forradalmi – szerződéses szabadságnak három általános korlátja van:

A kívánt szabályozás nem korlátozhatja a kívülálló érdekeltek, azaz a hitelezők, munkavállalók jogos érdekeit;

A kisebbségi tulajdonosok (tagok) kisebbségi jogai nem csorbulhatnak; és

A szabályozás nem korlátozhatja a cég állami felügyeletét.

Mivel a magyar jog tiltotta a Gt.-től való eltérést, az új Ptk. hatálybalépése előtt ezeket a Gt.-n kívüli „érdemi” szabályozásokat egy másik szerződésbe, a szindikátusi szerződésbe helyezték. Ez most már nem szükségszerűen van így, amennyiben a JointVenture-partnerek készek elfogadni, hogy megállapodásuk a cégbíróságon bárki számára hozzáférhető lesz. Cserébe a szerződő feleknek nagyobb fokú jogbiztonságot szerez, pontosan azért, mert a megállapodás nem csak a fiókban létezik.

Az új Ptk. szerint tehát a JointVenture-partnerek szabadon szabályozhatják a JV-partnerek jogait és kötelezettségeit, a taggyűlésen tanúsítandó szavazási kívánalmakat, az eladási forgatókönyvet stb. Fontos azonban látni, hogy a JV-partner – kritikus helyzetben – szívesen fog arra hivatkozni, hogy szerinte az egyik vagy a másik rendelkezés a fenti három korlát valamelyikébe ütközik, és ezért semmis: itt is alapvetően azért, hogy újratárgyalási pozícióba kerülhessen. Ajánlatos ezért valamennyi megállapodást minden irányban megvizsgálni jogi megfelelőség szempontjából, és kifejezetten kölcsönösen megerősíteni a szabályozás jogi megfelelőségét.

Óva intünk attól, hogy a már meglévő JointVenture-megállapodást bármilyen transzformációs folyamat nélkül átemeljék az új Ptk. hatálya alá. Így a kellemetlen meglepetések elkerülhetőek lesznek, mint például az, hogy az új Ptk.-ban a végelszámolás már egyszerű többség mellett is megszavazható, a korábbi 2/3-os minimálisan megkívánt többséghez képest. Ilyen szempontból a JointVenture-partnernek nemcsak joga van eltérni a Ptk. adta „default” beállításoktól, hanem az szinte már kötelessége is…