Változnak az európai piaci trendek

Európában a francia elnökválasztást az Európa-párti Emmanuel Macron nyerte meg, maga mögé utasítva a régió és a piacok szempontjából egyaránt veszélyes Marine Le Pen szélsőjobboldali jelöltet. Ezzel egy jelentős kockázati tényező árazódott ki a részvénypiacokról, ami szignifikáns árfolyam-emelkedést vont maga után, valamint az euró is szárnyalt a választásokat követően. Júniusban a Theresa May által kezdeményezett és frissen megszavazott brit előrehozott választásokra figyelhetünk.

Az eurozóna gazdasági aktivitását mérő mutatók hatéves csúcsra emelkedtek márciusban, legjelentősebb mértékben a német és francia mutatók emelkedtek. A kiugró értékek mögött a javuló foglalkoztatási kép, a növekvő kibocsátás és az új megrendelések emelkedése állt. A kiugró hírek hatására a francia tőzsde is kilőtt, viszont a DAX német tőzsdeindex új historikus csúcsra ért 12 700 pont felett

Eközben az USA-ban – ahogy előző elemzésemben is vártam –, az elmúlt hetekben kissé megtorpantak a tavalyi amerikai elnökválasztás után indult piaci folyamatok. A dollár jelentős mértékben gyengülni kezdett, az amerikai kincstárjegyhozamok süllyedtek és a részvénypiacok szárnyalása is alábbhagyott. Egyrészt a Trump-féle új amerikai egészségügyi elképzelések gyors keresztülvitelének meghiúsulása után a piaci szereplők elkezdtek amiatt aggódni, hogy a piaci optimizmust eddig fűtő adócsökkentési és deregulációs tervek is késni fognak. Másrészt az áprilisban megjelent makrogazdasági adatok a várakozásokhoz képest sokkal gyengébben alakultak, mint az év korábbi részében. A befektetői hangulatot több geopolitikai esemény negatívan befolyásolta – mindenekelőtt Donald Trump katonai lépései.

Főként a dollár gyengülése miatt az áru- és nyersanyagpiacon csökkentek az árfolyamok, amelyek a technikai képek alapján jelenleg kissé már túladottnak tűnnek.

Itthon az elmúlt éveket jellemző rendkívül alacsony infláció mostanra – főként a nyersanyagárak alakulása miatt – már megközelíti a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékos célját. A minimálbérek jelentős emelése és a járulékcsökkentés a bérkiáramlás gyorsulásán keresztül szintén az inflációt növelő tényező. Rövid és középtávon azonban nem túl valószínű, hogy a fogyasztói árak emelkedése jelentősen meghaladná a jegybanki célt. Ezért az MNB még akár 2018-ig a jelenlegi 0,90 százalékon tarthatja az irányadó kamatot.