Illatos Mátra

A Mátrai Borvidék legszebb nedűi a hazai paletta legillatosabb borai közé tartoznak.
A borvidék ültetvényeit a Mátra vonulatai védik, más északi vidékekhez képest több a napsütés, enyhe a tél, kevés a csapadék. Az ökológiai adottságok folytán az itteni szőlőfürtök magas cukortartalmúak, ezekből illatos, fűszeres, harmonikus, jó savú és magas alkoholtartalmú borok készülnek. Mindazonáltal kevés az olyan szőlő- vagy borfajta, mely óhatatlanul e vidék nevét juttatná eszünkbe. Jellemző az Olaszrizling-ültetvények túlsúlya, a környék legismertebb bora pedig az Abasári Olaszrizling. E tüzes, száraz borból kiérezni a tájjelleget, csakúgy, mint az Olaszrizling valamennyi jó tulajdonságát. Jelentős Rizlingszilváni-, Ottonel muskotály- (szakértők szerint itt a legjobb minőségű országszerte), Leányka-, Tramini-, Chardonnay-, Sauvignon blanc-, Hárslevelű-kultúrával is találkozhatunk a vidéken.
Az illatos, fűszeres fehérborok várható „nagy menetelésére” készülő Mátrai Hegyközség termékei a tengerentúlra is eljutnak: a kanadaiak kedvence az Ottonel muskotály, illetve a még illatosabb Irsai Olivér, a németek a Traminit preferálják, az olaszok(!) pedig a Szürkebarátra esküsznek. Fontosnak tartják a védett eredetű, illetve nagyobb hozamú fajták elterjesztését.
Az a tendencia mindenképpen a helyieknek kedvez, hogy az európai, de a világpiac is egyre inkább a friss, üde borokat preferálja, ahol érthetően nem a magas alkoholtartalom, hanem az egyéb élvezeti értékek kerülnek előtérbe. A térség reneszánszának lényege az összefogás, ahol nemcsak a nagy egyéni teljesítményeknek, hanem a stabil minőségű nagy mennyiségeknek is értékteremtő erejük van. Néha úgy tűnik azonban, hogy a csúcsteljesítményekre kihegyezett és divatkövetésre szoktatott fogyasztók a „termék önmagáért beszél” elvet kevéssé honorálják – előfordult például, hogy a vendéglős áremelésre buzdította mátrai beszállítóját, mondván, hiába van ő meggyőződve a kitűnő minőségről, az egyedülálló illatosságról, ha a vendég gyanúsan olcsónak találja a terméke árát. Pedig hát ezekkel a borokkal nem kell úgymond „elvont ínyencként” megküzdeni, ami jellemző például az amerikai borfogyasztási szokásokra; kedves, barátságos, élvezhető borok születnek a Mátrában.