Hódít a mangalica Japánban

Remekel a magyar mangalica a japán piacon. Michelin-csillagos éttermekben kezdte, előkelőbbnek tartják a világ legmenőbb húsainál, és már Koreát, Hongkongot és Szingapúrt is célba vette.

Május elején Hongkongban aratott sikert Dezső, a Magyarországról kiutaztatott, kitömött, göndörszőrű, szőke mangalica. Ez már sokadik szereplése volt a Távol-Keleten, ahol a legjelentősebb élelmiszeripari vásárokon csinál kedvet a mangalicahúsnak.

A magyar sertés elsőként a japán piacot vette be.  A 2004 óta magyar nemzeti kincsként számon tartott hús Michelin csillagos éttermekben kezdte, exkluzív delikát boltokban folytatta, bekerült a szusikba és a gőzgombócokba, és ma már a drágább rámenezőkben (tésztalevesezőkben) is megtalálja a helyét.

Nemcsak a menüsorba, hanem a japán szórakoztató tévéműsorokba és híradásokba, sőt a japán nyelvbe is beépült a mangalica. Megtanulták leírni a katakana jeleivel, a magyarhoz egészen hasonló kiejtéssel ki is tudják mondani, és talán ez az egyetlen magyar áru, amelyet valóban magyarként tudnak azonosítani a japán fogyasztók. Legalábbis ezt tapasztalja a tíz éve Japánban élő, és 2008 óta a Pick Szeged tokiói irodáját vezető Palanovics Norbert. Szerinte a Pick által a szigetországban bevezetett magyar sertés sikere azért különösen nagy szó, mert a japán fogyasztók korábban alig tudtak valamit a magyar gasztronómiáról és élelmiszerekről, és mert a japán piacot amúgy is kifejezetten nehéz meghódítani.

A húspiacon óriási a tolongás, amióta a tradicionálisan halevő japánok rákaptak a négylábúakra és így a világ legnagyobb húsimportőrévé váltak. Spanyol, olasz, francia cégek versenyeznek a japán fogyasztók kegyeiért, ebben a versenyben kell megállnia a helyét a magyar sertésnek. Hogy ez mostanra sikerült, arra csak egy példa: egy, a tradicionális shabu-shabut (asztalnál főzőedényben készült ételt) kínáló étteremlánc tavaly nyári ajánlatának sztárja nem a spanyol Iberico sertés vagy épp a híres japán wagyu marha, hanem a magyar mangalica volt. A csupán két hónapig az étlapra felvett ajánlat szerint az asztal közepén fortyogó húsos alaplébe mártogatták a vendégek a hajszálvékonyra szelt mangalicahúst, amely akkora sikert aratott, hogy idén ismét kínálják majd a speciális és korlátozott mennyiségben elérhető finomságot.

A teljes japán sertésimportból (1,2 millió tonna évente) a mangalica persze csepp a tengerben. A hatása azonban sokkal nagyobb: felhelyezte Magyarországot a minőségi élelmiszert gyártó országok térképére. A Tokióban élő magyar szakértők szerint a mangalica bevezetése óta komolyan számolnak Magyarországgal, mint minőségi élelmiszert előállítani képes országgal, és elkezdtek komoly partnerként kezelni minket.

A japánok külsőre is szépnek és érdekesnek találják a göndörszőrű malacot, és mindent tudni akarnak róla: honnan származik az állat, mit eszik, hogyan készítik el a húsát Magyarországon, miért különleges, hogyhogy majdnem kihalt és hogy sikerült megmenteni, mi adja a speciális ízét és hogyan tálalják – ezek csak a legtipikusabb kérdések.

Nemcsak kíváncsiak, de roppant igényesek és kényesek is a japán fogyasztók. „Volt már rá példa, hogy az egyik partnerünk lezárt nejlontasakban hozta vissza a csomagolás egy kis darabját, és mutogatta, mit kellene rajta változtatni a vevői észrevételek alapján” – magyarázza Palanovics, hogy miért nem ülhet egyetlen cég sem a babérjain. A japán fogyasztók (és a nagykereskedők) a világ talán legszigorúbb és legaprólékosabb vásárlói, így folyamatos, kiváló minőségű áru nélkül az ottani piacon senki nem tud érvényesülni. Ráadásul, a szigetországban soha sincs senkinek teljesen kész terméke, a vásárlók elvárják, hogy mindig mindenen fejlesszenek, és akár évszakonként a piacra dobjanak valami újat, ehhez muszáj alkalmazkodni, ha az ember hosszú távon sikeres akar maradni.

Ha viszont ez megvan, akkor más távol-keleti országban már könnyebb dolga van egy cégnek, a japán tapasztalatokat Dél-Koreában, Hongkongban vagy Szingapúrban is lehet kamatoztatni. A Pick is erre készül, a Távol-Kelet más országaiban ugyanazt szeretnék elérni, ami Japánban sikerült: kiemelni a tömegből az ázsiai fogyasztók előtt jórészt ismeretlen magyar élelmiszert, legyen szó mangalicáról vagy más húsról. (origo, Fekete Emese)