Harminc év margójára

Szerző: Tisza Andrea Dátum: 2019. 05. 15. 15:31

Hol is kezdődött? Talán a szüleim „gebinbe” kivett, akkor nagyon modernnek számító önkiszolgáló üzletében, a 80-as évek közepén, Nyíradonyban. Vagy talán akkor, amikor az első képviselő a Sancellától a 80-as évek végén bekopogott az üzletbe öltönyben, nyakkendőben, és idegen kifejezések tömkelegét használva magyarázott az eldobható pelenka szépségeiről. Úgy tűnt, mint egy úr az űrből.

Valójában Debrecenben kezdődött, mikor is „tujával” közlekedve a kollégium és a közgazdasági szakközépiskola között, láttam egy feliratot egy kerítésen, amire ez volt írva: „LÉGY REALISTA, KÖVETELD A LEHETETLENT!”

Az írója valószínűleg politikai üzenetnek szánta, de számomra teljesen mást jelentett. Azt, hogy nincs lehetetlen, bármit elérhetek, sőt, annál többet is.

A középiskolai évek és a főiskola után, a szülői attitűddel és a kerítésen levő az üzenettel elkezdődött az utazás és az az iszonyú nagy változás, amely végigsöpört a kereskedelemben és az életemben.

Beiersdorf, mondtam anyukámnak, amikor kérdezte, hogy hova megyek dolgozni. És mit fogsz csinálni? Területi képviselő leszek, mint a pelenkás ember. Kaptam egy térképet, egy jó nagy pilótatáskát, tele akkor ismeretlen Nivea termékekkel (lehetetlen árlistával), és utamra bocsájtottak, hogy keressek vevőt.

Mindennap úgy keltem fel, hogy nélkülem nem kel fel a nap. Szerintem, aki nem így dolgozik, az hagyja abba! Azt kell gondolni, hogy

nélkülözhetetlen vagy! Aztán hamar ráébresztenek, hogy ez nem így van, és elkezded megtanulni az alkalmazotti élet szabályait.

Hét csodás év a Niveával, megannyi remek vevővel való megismerkedés, siker, siker, siker! Siker, hogy egy olyan termékhez adhattam magamat, amely kategóriájában a legjobb, és büszkén lehetett képviselni. Siker, hogy a hazai kereskedelmi láncokat megkapva, ott lehettem a születésüknél. Siker, hogy sok remek kollégát ismertem meg és neveltem ki, akik ma az FMCG meghatározó szereplői.

A Beiersdorfnál dolgozva a hazai vevőkkel, láttam, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek, hogy a multik mellett sikeresen állják a versenyt. Részt akartam ebben venni.

Búcsút véve első munkahelyemtől, Debrecenben, az Alaszka Kft.-nél (akkori CBA régiós központ) kezdtem dolgozni mint kereskedelmi igazgató. Nagyon rövid idő alatt komoly létszámú hálózatot hoztunk létre a térségben.

Majd úgy alakult, hogy 2001-ben egy nagyobb létszámú társaság kivált a CBA-ból, és megalapítottuk a Reál üzletláncot, ahol én is a központba kerültem.

A Reál az elmúlt több mint 18 évben csak lehetetlen feladatok elé állított. Hogyan legyünk képesek a saját véges pénzügyi lehetőségeink mellett csatába menni a multikkal szemben? Hogyan szerezzük meg azt a tudást, amely elég lesz arra, hogy a szállítókkal elhitessük, hogy „Reális” alternatíva vagyunk velük szemben? Hogyan értessem meg a Trade magazin konferencián részt vevőkkel, hogy még nem haltunk meg, igenis élünk és élni is fogunk?

És a legfontosabb természetesen a nagybetűs FOGYASZTÓ. Mit mondjunk nekik, miért válasszanak minket? Mert mi hazaiak vagyunk? Sajnos, úgy tűnik még mindig, hogy ez nálunk nem elég erős hívószó, sőt, páran dicstelenül elcsépelték. Szerintem a legfontosabb, hogy őszintén szeretjük a hivatásunkat. Ezt megérzi a fogyasztó, és értékeli is.

Úgy gondolom, hogy lassan kitaláltuk magunkat, felnőttünk a feladathoz, és megértettük a szállítókkal, hogy a sokszínű kereskedelem az egyetlen járható út. Úgy érzem, hogy egy jó kondícióban levő céget adok át utódomnak, Zsigray Józsefnek, sok sikert kívánok ezúton is neki!

És akkor elérkeztünk a (közel)jövőhöz! A változást, amelynek még csak a szelét érezzük, és amely alapjaiban fogja megváltoztatni a világon a kereskedelmet, úgy hívják, online. Itt a szeretet a vevők iránt már nem lesz elég! Az a kereskedelmi gyakorlat, amely több ezer éve fennáll, az totálisan fog megváltozni. Ha tetszik, ha nem!

Az online fogja szállítani azon jól beazonosítható és rendszeresen vásárolt termékeket, amelyeket valamilyen segédeszköz akár meg is rendel helyettünk és nekünk. Jobban fogja tudni a szokásainkat, mint mi magunk, és a verseny a szállítói oldalon ott dől el, hogy ki kerül be az ajánlott termékek közé. Hogyan kerülnek be az új cikkek, az új innovációk, hogyan befolyásoljam a gépen keresztül a fogyasztót? Rengeteg kérdés, amire jó magam nem tudom a választ! Azt viszont tudom, aki szállítóként nem kerül be, az rövid időn belül megszűnik létezni.

Hogy mi lesz a boltokkal? Véleményem szerint a nagy alapterületű üzletek vagy profilt váltanak, vagy bezárnak. A kis alapterületű, lakóhely közeli boltok viszont, ha elég rugalmasak (például átalakulnak gourmet jellegű helyekké), jól prosperálhatnak a megváltozott körülmények között is. Addig is viszont kezdeni kell valamit a diszkontok által megváltoztatott fogyasztói szokásokkal. Ehhez sokkal nagyobb összefogás és közös stratégiaalkotás kell, akár szállító és vevő, akár vevő és vevő között.

Minden munkafolyamatot újra kell gondolni, szabályozni, és célkeresztbe kell tenni a hatékonyság kérdését. Nincs más út, mivel az egyre szűkülő és dráguló munkaerő-kínálat nem ad más lehetőséget.

Ehhez a lehetetlen feladathoz kívánok minden szereplőnek sok sikert és kitartást! //

Kapcsolódó cikkeink