GfK: a magyar egészséggazdaság irányába tett lépések a gyakorlatban kudarcot vallottak

A globális trendek kutatói egyre inkább egyetértenek abban, hogy a válság utáni növekedés és a várható új világrend motorja az egészséggazdaság lesz és az egészséggel kapcsolatban egyre inkább fogyasztókról kell beszélnünk.

A rendszer nehézségeit tapasztalva joggal merül fel időről időre hazánkban is az egészségügyi rendszer teljes átalakításának szükségessége. A GfK Hungária Piackutató Intézet az elmúlt években kutatássorozatot végzett orvosok széles körű személyes megkérdezésével, annak érdekében, hogy nyomon kövesse az egészségügyi rendszer erővonalainak megváltozását. A 2007. február és 2009. október között összesen 672 orvossal megvalósított mélyinterjú alapján az alábbi, folyamatosan változó helyzetet lehet leírni a magyar egészségügyről.
A 2006/2007-es évek fordulója meghatározó pontja volt a GfK Hungária által vizsgált időszaknak, amikor a kormányzat jelentős mértékben átalakította az egészségügyi rendszer szabályozását.
Az egészségügyi rendszer alapvető változtatásokat igényelt mind a fenntarthatóság biztosítása, mind a teljesítőképesség, eredményesség és észlelt minőség javítása érdekében. A szándék és a kommunikált végcél megfelelt a nemzetközi egészségügyi trendeknek, a kevesebb egészségügyi intézmény, a finanszírozási döntések decentralizálása és ezzel közelebb vitele a fogyasztókhoz, a betegek és páciensek egyéni felelősségvállalása, a teljesítményfinanszírozás és a minőségi kontroll szerepének erősítése egyértelműen a teljes rendszer működőképességét és minőségi javulását eredményezhette volna. Azonban a valóságban ez mégsem tudott megvalósulni. Szinte a teljes orvosi és egészségügyi kar úgy értékelte, hogy háborús helyzet volt az egészségügyben azokban a hónapokban. Az orvosok a tűzvonalban érezték magukat, mintha katonai szolgálatot teljesítettek volna. Nagy részük elveszettnek érezte magát,  állandó fenyegetettség érzés volt rajtuk.
A változtatási lépések és az erős médiakommunikáció hatására a betegek megértették a változtatási szándék fő üzenetét, és ráébredtek, az egészségügyi rendszerben is valójában vevők, így egyre inkább fogyasztókká akarnak válni páciensként is.
Az intézményvezetők egyéni elképzeléseik, kapcsolatrendszerük, kitartásuk és tehetségük szerint tudtak a pályázati rendszer útján jelentős forrásokhoz jutni, és infrastrukturális fejlesztéseket indítani. Azok az orvosi erőfeszítések és innovációk, amely korábban legnagyobb részben az ellátórendszert és saját hivatásuk végzésének körülményeit javították, egyre nagyobb részben magáncélok, magánvállalkozások indítását és fejlesztését szolgálják, látva a rendszer hiányosságait és a fogyasztók igényeit. Ennek jelei a rendszer működésében is tetten érhetők, a számvevőszék 2009 júliusában közreadott jelentése szerint a 2006 és 2008 közötti három évben tízszeresére, 34,7 milliárd forintra nőtt a kiszervezett szolgáltatások mértéke a közfinanszírozott kórházi ellátások kiadásain belül.
A változás intézményesedése a jelenlegi szabályozási, vezetési és különösen érzelmi keretek között nem tud megvalósulni, számos akadályba ütközik. A változás rendkívül heterogén módon valósult meg, az egészségügyi értékteremtésnek, és a fogyasztói szemléletnek megfelelő ellátás és szolgáltatás csupán egy-egy mikrokörnyezetben jelent meg. Ezek sem tekinthetők stabilnak a szabályozási és finanszírozási környezet gyakori és olykor jelentős változása miatt. Ebből fakadóan a jelenlegi helyzetet a folyamatos rendszerbeli fluiditás jellemzi.