Friss, drága, francia

Szerző: trademagazin Dátum: 2008. 02. 29. 08:00

A francia állam keze jól beleköpött az európai kereskedelem levesébe, mondhatnánk erőteljes képzavarral élve. Szabályozó lépéseinek köszönhetően kezdhettek a francia kereskedelmi láncok erőteljes expanzióba. A francia üzlet is magán viseli a nemzeti karakterjegyeket. Egyrészt ki itt belép, tudjon franciául. Másrészt még a kisebb boltok is tele vannak friss, kiváló élelmiszerek garmadájával, hiszen minden francia ínyenc valahol.A franciákról egyvalami bizton elmondható: róluk beszélve a magyarok nem maradnak közömbösek. Egyik oldalon egy csodálatos kultúrájú, földrajzi szépségekben nagyon gazdag világ él bennünk. Másfelől a nagy népek gőgjét, az ebből fakadó idegen nyelv tudásának hiányát rójuk fel nekik, nem is beszélve legnagyobb történelmi sérelmünkben játszott vélt vagy valós szerepükről. (Amiről a mai franciáknak fogalmuk sincs.) Talán Sarkozy elnök kicsit pozitívabban áll hozzánk, mint magyar menye kapcsán Clemenceau tette azt 1920-ban…

A kiskereskedelem és az állam
A francia állam folyamatosan szabályozni próbálja a kiskereskedelmet, ami nem baj, a kormánymozdulatok azonban nagyon durvára sikerülnek.
A hipermarket francia találmány. Túlzott elszaporodásukat viszont törvénnyel korlátozták, de akkor, amikor már amúgy sem fejlődtek igazán (annál inkább a német diszkontok).
A beszerzési ár alatti értékesítés mindenütt örökzöld téma. A franciáknak sikerült úgy szabályozni a 90-es évek közepén, hogy a fogyasztói árak a német szintnél 15-20 százalékkal lettek magasabbak, és a kiskereskedelmi árrés egyes kategóriákban a 60 százalékot is meghaladta. Leegyszerűsítve: a francia fogyasztók finanszírozták a francia kereskedelmi cégek nemzetközi expanzióját az utóbbi években, hiszen Franciaországban hatalmas szabad készpénz halmozódott fel a kereskedelem kezén.
2006 végén újraszabályozták a törvényt, hatását azonban még korai lenne értékelni. Mindenesetre a Rajna túlsó partján levő német boltok még mindig tele vannak elzászi-francia vásárlókkal. (Lásd az idevágó fotót.) A magyar törvényhozóknak sokat lehet ebből a negatív példából tanulni.

Erős koncentráció
A Magyarországon ismeretlen Carrefour a legnagyobb francia lánc, sőt világszinten is csak a Wal-Mart előzi meg: Franciaországban 4000 boltja van mindenféle bolttípusban, 34 milliárd eurós forgalma 20 százalékos piacrészt biztosít neki. Hipermarketjei sokat szenvedtek az utóbbi időben a hard diszkontok miatt, de a fent említett árpolitikai kötöttségektől megszabadulva, illetve olcsó, saját márkás termékeit erőltetve, a lánc ismét fejlődik.
A Leclerc 12 százalékos piacrészével a helyi vállalkozók gyorsaságát és a központi beszerzés előnyeit egyesíti. Minden bolt külön tulajdonossal rendelkezik, a lánc saját pénzét adja kölcsön új tagjainak, s fejlődik nagyon gyorsan. Ami a hipermarket kategóriában a Leclerc, ugyanaz a rendszer a szupermarketek között az Intermarché (13%) és a Systeme U (9%). Mivel helyi, dinamikus, rugalmas magánvállalkozók működtetik, szép sikereket érnek el.
A nálunk is ismert Auchan közepes méretű szereplő saját hazájában, és a friss termékek nagy választékának szinonimájaként él a franciák tudatában. A Cora viszont odakint kis lánc, főleg Kelet-Franciaországban erős.
A hard diszkontok közül az Aldi és a Lidl gyorsan fejlődnek a francia tulajdonú diszkontok mellett. Jelenleg 15 százalék körüli részesedésük van. Jellemző adat, hogy az elmúlt években volt olyan, amikor 12 hónap alatt 1000 (!) új diszkontboltot nyitottak Franciaországban.


Kalandok a szupermarketben
3 évig családommal Elzászban, Stras­bourgban éltem. Rengeteg kalandban volt részünk, s a helyszínek között a szomszédos szupermarket is nemegyszer szerepelt. Feleségem nulla francia nyelvtudással érkezett, s az első héten prézlit akart venni. Szégyen és gyalázat: a kétkötetes magyar–francia szótárban nem szerepel olyan „fontos” szó, hogy „prézli”, a rántott bécsit pedig nem szeretjük párizsiasan. Feleségem hiába rázogatta a „gyanús” dobozokat a boltban, csak a fülére támaszkodhatott, mert semmilyen más nyelv nem volt a dobozokon. Este, hazatértem után sírva mutatta a haszontalanul megvett grízes dobozt. Először nevetni akartam, de éreztem, hogy nem szabad megsértenem. Franciaországban tudni kell franciául. Akaraterejével feleségem 3 év alatt odajutott, hogy ugyanabban (a mellékelt képen látható) ATAC szupermarketben hosszas instrukciót adott franciául a kedves hentesnek, milyen részből és hogyan szeletelje neki a borjúhúst. A kis szupermarket friss húsválasztéka mögött sajnos minden magyar bolt elbújhat ma még…
Feleségem másik nevezetes kalandja egy reggeli bevásárlásához kötődik. Álarcos suhancok támadták meg a szupermarketet, kirabolva a kasszát. A nagy ijedtségen kívül semmi baj nem történt: Franciaországban is hitelkártyával és csekkel fizetnek az emberek: rejtély, mit akartak a reggeli órákban ezek a fiatal gyerekek: mert készpénzt nem találtak. Azért ne féljenek, ez nem tipikus történet, Franciaországban a közbiztonság elég jó. Ami tipikus azonban: a rendőrök a betörők távozta után fél órával érkeztek meg. Minek kapkodni?

Elzász egy kicsit más
Az elzásziak viszonya a németekhez hasonló a miénkhez: félelemmel vegyes tisztelet: talán e sorsközösség kapcsán is tettem szert sok elzászi barátra.
A regionális termékek még a központosított láncokra is jellemzőek: ez sajnos nálunk teljesen hiányzik (még). Elzászban sokkal szélesebb a sörválaszték. Bátran ajánlom a kis helyi sörfőzdék termékeit: feledhetetlenek… Az ásványvízpiac vezetője a helyi Carola (ami persze egy nagy vizes multi helyi vállalata). Minden boltban nagy a helyi sajtválaszték. A Münster csak Elzászban jó, bár Pesten és Párizsban is lehet kapni, de csak Strasbourgban friss, finom (és rettenetesen büdös). Januárban hatalmas choucroute-vásár van a boltokban: ez kicsit hasonlít a mi toros káposztánkra: hatalmas adag energia- és koleszterinbomba. Ehhez viszont nagyon jó egy pofa Schutzenberger sör, vagy egy könnyű, fehér, száraz elzászi bor.

Kapcsolódó cikkeink