Folytatás következik – szerkesztői véleménysarok

Ha a jövőről van szó, nem is fogalmazhatunk pontosabban. Itt mindig a folytatás a lényeg, nincs megállás.

Kozák Ákos
igazgató
GfK

A Lánchíd Klub tagjainak márciusi találkozónkon fejtettem ki bővebben a következő évtized ma már látható, kitapintható vagy intuitív alapon előre jelezhető változásait. Ahogy ez lenni szokott, a sok meglepő szcenárió mellett bizony akadtak olyanok is, amelyek hitetlenkedést váltottak ki a hallgatóságban.

Pedig az elején megpróbáltam hasznos tanáccsal ellátni a kollégákat. Felhívtam a figyelmet arra, hogy ha valaki a jövővel foglalkozik, szakadjon ki a jelenlegi környezetből, és ne vetítse ki a ma ismert világot arra, ami 10 év múlva vár ránk. Nem szabad totálisan megfeledkeznünk arról, amiben élünk, de meg kell ismernünk az exponenciális sebesség fogalmát. A változásokra leginkább ez a jellemző.

A Google technológiai vezetőjeként is dolgozó futurológus, Ray Kurzweil három dologra vezeti vissza az emberi történelem új korszakának beköszöntét. A biotechnológia, a nanotechnológia és a robottechnológia önmagukban is forradalmi események hordozói, de együttesen eddig nem látott hatást fognak elérni. Kurzweil e század negyvenes éveire teszi azt, amikor a mesterséges intelligencia meghaladja az emberi elme működőképességét és ez exponenciális sebességgel bekövetkező eseményekhez vezet. Húsz év. Na még egyszer: 20 év!

A demográfiai változások viszonylag pontosan megismerhető mintázata általában nagyobb megrökönyödést vált a ki a hallgatóságban, mint amikor a robotokról teszek említést. Például amikor arról mutatok látványos diákat, hogy 2050-ben Afrika nagy részének kivételével a világon tizenöt százalék alatt lesz az 5–14 éves populáció aránya, és ugyanakkor Kanadában, Európában en bloc és Távol-Keleten (köztük Kínában) harminc százalék feletti a 60+ generáció. Nagyok a regionális különbségek, de azért a helyzetet alapjában véve kezelte a népesedéspolitika. Az  okok eltérőek, van, ahol a gazdasági ökoszisztéma fenntarthatósága képezett korlátokat, van, ahol a modern kor ethoszának megfelelő környezeti fenntarthatósági aggodalmak is határt szabnak.
Legalább ennyire izgalmas kihívás a globális középosztály számosságának és földrajzi elhelyezkedésének trendje. Tíz éve úgy 1,8 milliárd ember tartozott a napi 10–100 dollár kiadási potenciállal bíró csoportba. Egy évtized múlva közel öt és fél milliárdos lesz a globális fogyasztói középosztály. A bökkenő ott van, hogy Európa részesedése ebben a csoportban 36 százalékról 14 százalékra csökken! A nyertes pedig Ázsia, ahol a 2009-es huszonnyolc százalékról hatvanöt százalékra ugrik ez az érték.

Az előadásom bevezetőjében elhangzott tanácsot a végén megismételtem. Amellett, hogy csak a tények birtokában vitatkozzunk és legyen bátorságunk elfogadni az ismeretlent, időközönként gondoljuk át újra a dolgokat. Mert, ha valamit rosszul értelmezünk, tervezünk meg, azt már egyre nehezebb lesz kijavítani. Mert folytatás következik.