Édes-keserű belga praliné

Szerző: trademagazin Dátum: 2008. 02. 01. 08:00

Lengyel barátommal minap a közép-európaiságról beszélgettünk. Wroclavi (breslau-i) gyerekként elmesélte, hogy a második világháború után a 90 százalékban németek lakta várost kizsuppolták Németországba, helyükre Lvovból (mai Ukrajnából) hoztak lengyeleket. Sajnos, ez nem csak közép-európai sajátosság. Itt van mindjárt Belgium, ahol a politikai heccelés, köszöni: megvan. A kereskedelemben pedig a diszkontok „heccelik” a hipereket.A történelem ostobaságai személyes tragédiák millióit okozzák. Néhány évvel ezelőtt azt mondogattam: „majd meglátjátok, ha lehullnak a határok, ha jobban élünk, az ellentétek is eltűnnek.” Ma már árnyaltabban gondolkodom.
Eljött Schengen, milliók járnak új „nyugati” autókkal. Talán már nem olyan éles szomszédainkkal a viszony, de azért – főként a politikusok „heccelésére” – néhol még egy országon belül is fokozódnak az ellentétek.

Brüsszelből Jeruzsálem?
Például éppen az unió „fővárosának” helyet biztosító Belgiumban, amely 10,4 millió lakosával akkora, mint Magyarország. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem sokszorosa a miénknek (38 ezer dollár), a gazdaság minden évben 3-5 százalékkal nő. Elméletileg minden adott két népcsoportjának, a vallonok és a flamandok békés együttéléséhez. De „jódolgában” sem jön meg az ember (és főleg a politikusok) esze. Utóbbiak 2 külön országról kezdtek el beszélni, a vallonok Franciaországhoz akarnak csatlakozni.
Remélem azt, hogy a belgák gyorsan felébrednek ebből a rémálomból! Képzeljék el, Brüsszel Jeruzsálemmé válik, hiszen a várost igazságosan kettéosztani annyira lehet, mint azt Izraelben, Palesztinában tették. Még szerencse, hogy egyelőre csak a politikusok vitatkoznak, az állampolgár-szomszédok még nem bántják egymást, mint a rossz emlékű jugoszláv válságban…

Kevés kreativitás
Azért a belga élelmiszerboltok nem térnek el egymástól a két országrészben. Egy Colruyt délen és északon is egyforma: csupasz, csúnya. Cora és Match csak délen van, de jelentőségük nem túl nagy.
Karácsony előtt egy héttel érdekes, hogy a flamand Belgiumban nem érződött ünnepi hangulat. Az utcákon, a boltok kirakatában nagyon szerény volt a dekoráció. A flamandoknál a Mikulás az igazi ajándékosztó ünnep, s nem a karácsony.
Az élelmiszerboltokban kevés az európaitól eltérő unikum: a sörkülönlegességek mellett a csokipolc szenzációs, de sem a francia, sem az angol kreativitást nem fedezhetjük fel a boltok elrendezésében, technikájában, szolgáltatásaiban. Egyetlen kivétel a bolti önkiszolgáló kenyérszeletelő gép volt, amire inkább félve néztem, gondolva otthoni kiskorú gyerekeimre, akiket rendszeresen küldünk a szomszédos szupermarketbe egy kiló kenyérért.


Csoki és sör
Aki szereti a csokit, azt viszont elkápráztatja Belgium. Gombóc Artúr minden igényét kielégítik itt. Fekete, barna, fehér, kerek, diós, lekváros, marcipános. Valami oknál fogva ami itt finom, az a csokoládé és a sör.
A belga sörök zamata a több száz éves tapasztalat terméke. Érdekes viszont az, hogy a nálunk prémiumként árult „legendák söre” itt a munkások tömegterméke. Hja, senki sem próféta saját hazájában…
Kérem, ha erre járnak, kóstolják meg az apátsági söröket! Nem fognak csalódni: Leffe, Grimbergen. A hölgyeknek pedig szinte kivétel nélkül ízleni fognak a gyümölcsös Kriek sörök, amelyek meggyes, málnás változatban kaphatók.
Bár sok különlegességet nem sikerült felfedeznem saját szakmámban (a gyümölcslevek között), azért érdekes volt, hogy itt nyoma sincs a műanyag csomagolás elleni harcnak: a kartondobozok lassan eltűnnek, a könnyű, átlátszó műanyag palackok pedig előretörnek. Az árakciók viszont (hasonlóan Franciaországhoz) nagyrészt a multipack kiszereléseket érintik. A belgák imádnak kapni valamit. 6 graninit képesek megvenni egy strandlabdáért, 4 liter Minute Maid gyümölcslevet egy kis doboz kekszért, 2 whiskyt egy pohárért.

Benősült a Carrefour
A legnagyobb belgiumi lánc a Carrefour 5,9 milliárd eurós forgalommal (2006). Nemzetközi expanziójának egyik legsikeresebb országa Belgium. Sikerét bolttípusainak sokféleségével éri el. Manapság nemcsak a hipermarketek a fejlődés motorjai. A nagyvárosi, kis kényelmi boltok (convenience) és a magántulajdonban lévő kisebb franchise üzletek is sikeresek. A Carrefour 5-6 évvel a Promodes-lánc megvásárlása után bizonyult sikeresnek, bár hipermarketjei, mint a mellé­kelt kép is mutatja, néha kicsit lelakottak.
A Colruyt és az általunk is ismert Delhaize foglalják el a belga élelmiszer-kereskedelem képzeletbeli dobogójának 2. és 3. helyét.
Erősen harcolnak a hard diszkontokkal. A Lidl és az Aldi hatalmas léptekkel fejlődnek. A Lidl esetében ennek az az oka, hogy tavasz óta erős offenzívát indított. Márkás termékeket is polcaira tett: P&G, Henkel, Coca-Cola. Utóbbi eladási száma jellemző: a Lidlben eladott forgalmának 50 százalékával csökkent másutt a forgalma, de a másik fele viszont nyereség. A Colruyt büntetőakciókat foganatosított a Lidlbe szállító márkatermékgyártók ellen: kilistázás, háttérbe szorítás. Ezek hatásosak lehetnek egy ideig, de ők is tudják, hogy hosszabb távon a diszkontok térhódítását nem lehet megállítani. Valami mást kellene kitalálni: talán hívják fel a magyar Spart…

Kapcsolódó cikkeink