Aki előtt a Magyar Vendéglátók ipartestülete tiszteleg idei gálaebédjével

Dobos C. Józsefet a nagyközönség – és a szakma soraiból is sokan – elsősorban kiváló cukrászként tartja számon, pedig Dobos sokkal inkább volt szakácsmester, mint cukrász. A hazai gasztronómia kivételes egyénisége, az újdonságok iránt mindig fogékony szakember a vendéglátás jónéhány területén bizonyította sokrétű mesterségbeli felkészültségét és kreativitását.

Már ükapja is szakács volt II. Rákóczi Ferenc szerencsi kastélyában – ő is az apai ágon megörökölt családi hagyományokat folytatta. Eleinte pesti főúri családok konyháját vezette, majd az 1880-as években divattá váló rendezvényszolgálat egyik elismert „cégtulajdonosaként” nagy létszámú házi ünnepségek, kongresszusok és kiállítások – díszes terítékkel együtt megrendelt vacsoráit – bonyolította saját, kétszáz főt is kiszolgálni képes felszerelésével. Közben 1878-ban megnyitotta első delicates-kereskedését a belvárosi Kecskeméti utcában, aztán néhány év múltán a következőt is a szomszédos Magyar utcában.

Az üzletben valóban csemegéket kínált; saját készítésű ételeket, különleges szendvicseket és süteményeket, a kirakata pedig – amely akkoriban a reklám legfontosabb helye volt – látványosságszámba menő újdonságokkal csábította vendégeit. Divat volt ide betérni a hölgyeknek éppúgy, mint a politikusoknak, vagy az aranyifjaknak.

Innovatív újdonságai közé tartozott a dobostorta is, nemcsak az először általa alkalmazott vajkrém, hanem a tésztája is speciális volt. Hivatalos premierje az 1885. évi Országos Kiállításon volt.

Külföldi karrierje az 1889. évi párizsi világkiállításon szerzett aranyéremmel indult. A hírnév Európa különböző részeiből hozott Dobosnak megrendeléseket, így szinte „exportcikk” lett a torta. A szállításhoz ötletes, rekeszekre osztott ládákat kreáltak. A sztaniollal körbevont tortákat lapos dobozokba helyezték, sarkaiba „papírvánkosokat” tettek, ezzel biztosítva a stabil helyzetet.

Az új készítmény természetesen lázba hozta Budapest ínyenceit csakúgy, mint a konkurens cukrászokat, akik megpróbálták a titokként őrzött receptúrát analizálni és utánozni. A többnyire sikertelen kísérleteknek Dobos József azzal vetett véget, hogy 1906-ban a Fővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének átadta az eredeti receptet. Így hát több mint száz esztendeje annak, hogy közkinccsé vált a magyar cukrászipar első jelentős nemzetközi sikerét eredményező dobostorta készítési módja.

Dobos C. József szakíróként sem volt utolsó. Legismertebb műve 1881-ben látott napvilágot Magyar–franczia szakácskönyv címmel, s hű tükre volt korának. //