Digitális jólét – szerkesztői véleménysarok
Alig több mint két évtizeddel ezelőtt már vígan fütyörésztek a modemek, már nem kellett vezeték a telefonáláshoz, és kezdték élvezni a vásárlók, hogy a végtelen hosszú polcokon bármit megkaphatnak a hiperekben. És már annak is több mint tíz éve, hogy megtanultunk kijelzőt tapizni, manapság pedig naponta átlagosan két órán át bámuljuk leszegett fejjel a digitális tartalmat.
És mindeközben jólét van. Jólesik, hogy minden egy kattintásra van, kapcsolatot teremthetünk, üzenhetünk, informálódhatunk, vásárolhatunk, tájékozódhatunk, egy eszközzel a zsebünkben, pillanatokon belül. Jó így létezni, hogy a technológia nagyon sok terhet levesz a vállunkról. Amit eddig napokig tartott elintézni, most megtehetjük pár perc vagy pár óra alatt, ráadásul bárhol. Így rengeteg időnk marad – de mire is? Többnyire arra, hogy ugyanezt a technológiát felesleges időtöltésre használjuk. Arra, hogy a személyes emberi kapcsolatokat felületes érintkezésekre cseréljük. Arra, hogy a digitalizálódás adta végtelen univerzumban teljesen szétaprózódjunk, és a megtakarított rengeteg idő ellenére is soha véget nem érő rohanásba, kapkodásba kergessük magunkat.
„Mit tetszik parancsolni?” – kérdezte a hentes a pult mögött. „Ez megfelelő? Inkább ezt? Jó, akkor becsomagolom. És hogy tetszik lenni? Gyerkőcök bírják a sulit?” – igen, ez volt a dialógusos kereskedelem, ami egyaránt jót tett kereskedőnek és eladónak. Manapság erre alig van esély: a húst előre csomagolják, a megrendelt terméket pedig kiszállítják – gyakran úgy, hogy ott sem vagyunk, hogy átvegyük.
Nyolc osztály. Ez pont arra elég, hogy egy kisgyerekből kiskamasz váljon, megtanuljon alkalmazkodni, tanulni, elkezdje érteni a világot. Mindenhez idő kell: befogadni az új tudást, megszokni a változást, kitapasztalni az új lehetőségeket. Ez az idő pedig manapság nem létezik. A technológiai innováció sebessége nem egyeztethető össze az ember alkalmazkodóképességével. Észvesztve loholunk önnön fejlődésünk után, az időspirál pedig egyre végtelenebbnek tűnik.
De hamarosan rájövünk: a jólét lehet digitális, de a jóllét kulcsa maga az ember. //
Kapcsolódó cikkeink
A talajélet javítása a levegőből is lehetséges
Együttműködési megállapodást írt alá a MATE Tangazdaság Nonprofit Kft., az…
Tovább olvasom >Nő a digitális tartalom súlya az agrárberuházási pályázatoknál
Az adatalapú és precíziós technológiákat alkalmazó gazdálkodás minden olyan gazdálkodó…
Tovább olvasom >Hárman kapták meg a Nemzet Gazdásza címet
Akiknek tehetségből, állhatatosságból, kitartásból több jutott, azokra felelősségből és kötelességből…
Tovább olvasom >További cikkeink
Veszélyben az idei gyümölcstermés a fagyok miatt
Marad az április első felének megfelelő hőmérséklet és éjszakánként talajmenti,…
Tovább olvasom >Egy tv-show is befolyásolhatja a gazdasági kultúrát – Máté Krisztina a legújabb FutureTalks podcastban
Máté Krisztina, az ismert televíziós személyiség több, mint 15 éve…
Tovább olvasom >Romániában 9,8 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom 2024 első két hónapjában éves szinten
Romániában 9,8 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom 2024 első két…
Tovább olvasom >