Csodabogyó

Legalábbis nevében biztosan az a miracle fruit nevű gyümölcs. A növény nagyjából cseresznye nagyságú termését nem elsősorban élettani hatásai miatt hívják így, hanem mert képes nagyon megtréfálni ízlelésünket. Nemrégiben egy New York-i bemutatón elrágása előtt – körülbelül egy percig kellett a szájban forgatni különféle ételek és italok fogyasztását megelőzően – a vendégek csokoládé ízűnek érezték a sört, cukorka ízűnek a citromszeletet, szirupnak a tabasco szószt és a sajtot, a mustárt, az ecetet, a tequilát pedig mind-mind édesnek. Ennek oka az, hogy a benne lévő miraculin nevű protein megzavarja az ízlelőbimbókat: savval vegyülve édes érzetet kelt.
A Nyugat-Afrikából származó növény (Synsepalum dulcificum) a 18. században került Amerikába, de soha nem lett belőle slágergyümölcs. A közelmúltban egy floridai üzletember kezdte nagyobb tételben termeszteni; főként a bogyó okozta meglepő hatásra, a kóstolással járó gegre építve reklámját, de felhívja a figyelmet arra a nem lényegtelen tényre is, hogy a miracle fruit egy minden mesterséges adalékot nélkülöző, majdnem kalóriamentes édesítőszer is egyben. Éttermeknek és bároknak is ajánlja a gyümölcsöt, aminek persze „ipari” méretben aligha várható a felhasználása. Nemcsak azért, mert drága (300 szemet 660 dollárért kínálnak az interneten, ami szemenként körülbelül 500 forintos árat jelent), hanem mert nem minden szakács vagy mixer tud mit kezdeni a gyümölcs speciális hatásával.