Csak a tömeg zsugorodik, nem az iparág

Valamennyi csomagolószer-típust nézve a piaci talpon maradás vagy terjeszkedés ­állandó technológiai fejlesztéseket követel. Emellett a hatékonyság javítása is fontos, hiszen az ágazatra a folyamatos árharc jellemző – összegzi a tapasztalatokat Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára.

A CSAOSZ idén is elkészítette az öt legfontosabb csomagolószer felhasználására vonatkozó statisztikát, amely a KSH nyilvános adataira épül.

– A hazai csomagolóipar 2013 során – értékben mérve – 477 milliárd forintos forgalmat bonyolított, amely közel azonos a 2012. évivel. Tavaly a tömegalapon mért csomagolószer-felhasználás 3 százalékkal maradt el az előző évitől, így 834 ezer tonnányi forgalmat ért el – ismerteti Nagy Miklós, hozzátéve, hogy utóbbi adat szakértői becslés, a statisztikai hivatal ugyanis mennyiségi mutatókat nem
közöl.

A visszaesést magyarázva felhívja a figyelmet egy nagyon fontos ágazati tendenciára: a csomagolószer-gyártók folytonosan az anyagfelhasználás, illetve a csomagolások tömegének csökkentését célozzák. Ezek egyik oka a költségtakarékosság: a csomagolószerek árképzése ugyanis a tömegen alapul, a másik indítékot pedig a környezetvédelmi megfontolások adják.

Az iparági innováció egyik fő iránya, hogy a cégek olyan új megoldásokra törekednek, amelyek által kevesebb anyagfelhasználás mellett a csomagolás áruvédelmi képessége nem romlik, fűzi hozzá.

Kiemeli, hogy az elmúlt időszak legjelentősebb fejlesztései a hajlékony falú csomagolóanyagok nyomtatásához kapcsolódó flexoeljáráshoz köthetők. A nyomtatási jellemzők javításához nagyon komoly kutatómunka társul, főleg a nyomóforma-készítés és a nyomdai előkészítés területén. Elmondja, hogy az eljárás rohamos terjedésének köszönhetően a hazai cégek elérték az európai színvonalat, sőt, a Varga-Flexo Kft. képében immár nemzetközileg jegyzett flexo nyomdagépgyártó vállalat is működik hazánkban.

Minden téren fejlesztések

Ha az alapanyag típusonkénti felhasználását vizsgáljuk, Magyarországon hasonló trendet láthatunk, mint a fejlettebb csomagolóiparral rendelkező országokban: a vezető anyagfajtát a papír és a műanyag jelenti.

A papír csomagolószerek esetében a felhasználás tömegalapon mérve 2 százalékkal csökkent. A szegmensben a hazai gyártás meghatározó, az import pedig az exportot továbbra is meghaladja. A belföldi gyártást 90 százalék feletti arányban a karton- és a hullámpapírlemez-termékek uralják.

– A kartondobozos megoldásokat nézve a vezető, külföldi tulajdonban lévő gyártók komoly fejlesztéseket hajtanak végre: új nyomó- és feldolgozógépeket állítanak folyamatba és gyártástechnológiájukat, hatékonyságukat folyamatosan javítják. A hullámtermékek piacán a nagyoknál szintén gőzerővel zajló fejlesztéseket látunk. Például a Rondo Ganahl robottechnológiát vezetett be üzemében, míg a Dunapack 1,7 milliárd forintos beruházással modernizálja nyíregyházi üzemét – emeli ki a főtitkár.

A műanyag csomagolószerek esetén a belföldi gyártás, az import és az export egyaránt növekszik, a kivitelt különösen intenzív erősödés jellemzi. A legfontosabb zsák- és zacskókategóriában a felhasználás 5 százalékkal nőtt tavaly.

– Jelentős piaci térhódítást mutatnak a hajlékony falú csomagolóanyagok. A különböző műanyagtársítások eltérő anyagjellemzőjű összetevőik révén szabályozható technikai és zárótulajdonságokkal rendelkeznek, ugyanakkor a csomagolt termék súlyához képest sok esetben nagyon csekély a tömegük. Népszerűségük annak is köszönhető, hogy előállítási költségeik rendszerint alacsonyabbak, mint más csomagolószereké.

A fém és az üveg csomagolószerek szegmensében egyaránt stagnálás látható, ám míg a fémkategóriában a hazai gyártás meghaladja az importot, addig az üveg esetén a behozatal ötödik éve felülmúlja a honi előállítást.

– A fém megítélése nagyon jó, hiszen a papír után ez a második anyagfajta, amely jelentős mértékben visszagyűjtésre kerül. Népszerűsítéséhez hozzájárul az állandó technológiafejlesztés: elég, ha csak arra gondolunk, hogy sok konzervdoboz segédeszköz nélkül egyszerűen nyitható, illetve a lemezvastagság folyamatos csökkentése is régóta zajlik.

Az üvegtől sokan idegenkednek nagy tömege és törékenysége miatt, ám tovább folynak azok a kutatások, amelyek változatlan műszaki paraméterek mellett a kisebb tömegű palack előállítási módját keresik, illetve a törékenység csökkenthetőségére irányulnak – mutat rá a szakember.

A fa csomagolószerek forgalma értékben nézve csökkenést mutat, tömegben vizsgálva viszont csak az export gyengült. A fakategória közel 80 százalékát a raklapok teszik ki, míg a 20-25 éve még nagyon elterjedt faládák jelentősen visszaszorultak. A termékdíjas szabályozás pozitívuma, hogy kényelmesebbé tette az újrahasználható rakodólapok használatát, mivel ezek után nem kell a díjat megfizetni. Ám a nagyobb távolságú szállítások esetén az egyszer használatos raklap még mindig domináns.

Mit kíván a fogyasztó?

– A vásárlók fizetőképessége és az életmód változásai jelentős hatással vannak a csomagolások megválasztására. A hazai fogyasztó egyre ritkábban jár a közértbe, így a hosszabb eltarthatóságot nyújtó csomagolások válnak dominánssá, a pultban vásárolt áruk rovására inkább az előrecsomagolt forma terjed. A családok nagyságának csökkenése és az egyszemélyes háztartások növekvő száma miatt a kisebb csomagolási adagméretek iránt növekszik az igény – jelzi Nagy Miklós.

Nemzetközi trend az élelmiszer-veszteség csökkentése: lehetőség szerint mind több piaci szereplő csomagolja az élelmiszert – nemcsak a feldolgozott élelmiszerek forgalmazói, hanem az ellátási lánc korábbi szereplői is. Náluk a megelőző infrastruktúrán, így például a hűtőkocsis szállításon túl szintén növekvő jelentősége van a csomagolásnak abban, hogy a romlást meggátolják.

A környezettudatosság kapcsán a főtitkár elmondja: a magyar fogyasztók, illetve vállalatok mérhetetlen árérzékenysége miatt a zöld megoldások még nem piacérettek hazánkban. Ennek ellenére a környezetbarát megoldásokat – ha másképp nem, a szavak szintjén – gyakorlatilag minden ágazati szereplő középpontba helyezi, a témában például rengeteg tanulmány készül. Az anyagfelhasználás csökkentése és a csomagolások állandó felülvizsgálata ugyanakkor az összes cégnél megtörténik.

Merre megy a csomag?

Komoly promóciós lehetőség az amúgy is exportorientált hazai csomagolóipar számára, hogy a Csomagolási Világszövetség 2016-ban Budapesten rendezi ülését és világversenye díjátadó gáláját is itt tartja.

– A hazai megrendelések nagyon sokféle és viszonylag kis volumenre vonatkoznak, míg egyes vállalatok szerint a külföldi (javarészt nyugat-európai) rendelések egy nagyságrenddel nagyobbak. Ez a jelentősebb vásárlóerővel és a jobban megfinanszírozott folyamatokkal – például egyszerre vesznek nagyobb árumennyiséget – indokolható. A kivitelre szánt termék több extrát tartalmazhat és gazdagabb felszereltségű lehet, hiszen idehaza nehezebb az árba beépíteni a különféle díszítőelemek és egyebek költségét – fejti ki.

Nagy Miklós elmondja, korábban aggodalmat okozott, hogy a 2012-ben bevezetett új termékdíjtörvény hatására megnőtt a csomagolóanyag-import. Ennek egyik oka például az volt, hogy az úgynevezett átvállalási lehetőség – tehát az, hogy a termékdíjat nem kellett előre megfizetni, hanem csak a forgalomba hozatal után – nem volt megengedett hazai disztribútortól való vásárlás esetén, külföldi vétel során ugyanakkor a termékdíj előfinanszírozási kötelezettsége fel sem merült. E kereskedőket sújtó diszkrimináció időközben a CSAOSZ javaslata nyomán megszűnt.

Kiss G