„Büszke vagyok a szüleimre, hogy ilyen céget vehettem át tőlük”

 Honnan indult a Detki Keksz?

P.O.: – 1983-ban kezdtük el építeni a céget, gazdasági társulásként. Három cég, a Heves Megyei Sütőipari Vállalat, a Magyar Édesipari Vállalat és a Detki Termelőszövetkezet alapította meg a Detki Kekszet. 1983 és 1991 között a férjem, Koósa Kálmán vezette a gyárat, én pedig 1991-ben lettem ügyvezető igazgató egészen az elmúlt évig. Ez időben a férjem saját vállalkozásba kezdett, de szaktudásával, tanácsaival végig mellettem állt, segített. A fiam lassan tizenkét éve dolgozik a cégnél, projektmenedzserként kezdte, majd az elmúlt három évben együtt irányítottuk a céget, a felelősség az övé volt, én pedig a háttérben segítettem a munkáját. Aztán a férjem megbetegedett, így fokozatosan egyre több feladat hárult a fiamra, Koósa Péterre.

  Milyen volt belecsöppenni a Detki Keksz működtetésébe?

K. P.: – Ez nem egy hirtelen változás volt, hiszen én jó ideje a cégnél dolgozom, mivel a gyár a 2000-es évek végén megnyert egy pályázatot vállalatirányítási rendszer kialakítására, és az már az én feladatom volt. Ráadásul az, hogy átveszem a céget, nem is volt kérdés. Édesapám sajnos megbetegedett, emiatt édesanyám úgy döntött, hogy átadja a cég irányítását, hogy ápolni tudja őt. Sajnos hamar kiderült, hogy édesapám gyógyíthatatlan beteg. Ettől kezdve én vettem át édesanyám helyét, a feladatait, s nem volt kérdés, hogy helyt állok és segítek nekik.

  Harminchat éve az önök családja irányítja a céget. Olga, ön most adja át a stafétabotot Péternek. Mi az, amiben ugyanúgy gondolkodnak?

P.O.: – Elsősorban abban, hogy mindig, minden körülmények között korrektnek kell maradni, legyen szó beszállítókról, munkatársakról vagy vevőkről. Amiben pedig ugyancsak maximálisan egyetértünk, az az, hogy egyetlen út van – az állandó fejlesztésé és az új termékeké.

K.P.: – Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy az a két ember, aki ezt a céget irányította, a szüleim. Ezek az emberek neveltek fel engem, így nagy gondolkodásbeli különbségek nincsenek.

  És miben különböznek?

K. P.: – A legfőbb különbség talán az, hogy míg édesanyám az érzelmek embere, addig én a számok embere vagyok. Annak idején a Detki Keksz egy kis, családi cég volt, ám mostanra már középvállalat vagyunk, s itt racionalitásra és tényekre van szükség. Édesapám mindig azt mondta, hogy nem szabad elveszni a részletekben. Azt hiszem, ettől tudok ennyire reálisan gondolkodni.

P. O.: – Péter nagyon keményen nézi a számokat, és azonnal meglátja, hol van a probléma, ami alapján aztán számon kérhet dolgokat. Én viszont nagyon sokszor az intuícióim alapján hoztam döntéseket a céget illetően.

  Úgy tűnik, mindkettő működik, hiszen a Detki Keksz rendkívül sikeres…

K.P.: – Édesanyám nagyszerű tehetség, sok minden kisujjból működik neki. Ugyanakkor sosem csinált például szofisztikált pénzügyi tervet, pedig szükség van rá, mert mindig jó látni, pontosan hol tartunk.

P.O.: – Péter egy középvállalatból nagyot épít. Mára jobban átlátja a vállalatot, mint én, és noha én is „képben vagyok”, Péternek nem annyira tanácsokra, mint inkább arra van szüksége, hogy meghallgassam, hogy valakinek megfogalmazhassa a gondolatait. Az elmúlt egy évben végképp rászakadt minden, de jobb évet zárt nélkülem, mint velem! Olyan ember ő, aki nemcsak tud, hanem akar is. Rengeteg gyerek nem vállalná ezt, de Pétert mindig nagyon érdekelte a vállalat, így minden szinten kapott feladatokat, amelyeket maximálisan meg is old.

  Hogyan adták át Péternek mindazt a tudást, ami a vállalat irányításához szükséges?

P.O.: – Ez éveken keresztül zajlott. A férjem született mérnök volt, Péter tőle vette át a műszaki vonalat, tőlem pedig a kereskedelmi irányt, a kapcsolatokat. Fokozatosan mindent megismert, minden területet átlátott, és nagyon sok olyan dolog van, amit mostanra már jobban tud nálam. A két tulajdonostárs is nyugodt, hiszen az ő vezetésével túlteljesítettük a nyereségtervet 2019-ben!

K.P.: – Amit erről a cégről megtanultam, azt nagymértékben a szüleimnek köszönhetem. Láttam, mit hogyan csinálnak a gyártástól az értékesítésig. Negyvenhat évig együtt voltak, „egy követ fújtak”. Amikor a vállalatirányítási rendszer kapcsán felvettek a céghez, nem volt munkaköri leírásom, nem kísérgetett, nem integrált senki, csak annyit mondtak, hogy „csináld, kisfiam”. A szüleimtől azt tanultam, hogy gondolkodjak önállóan, ha nem tudok dönteni, akkor mindig legyen A és B alternatíva, és azt, hogy kérdezni sosem probléma. Ha valami nem volt jó, akkor elmondták, hogy legközelebb hogyan csináljam, ha meg jól csináltam valamit, akkor azt mondták, hogy lehetne még jobb is. Nekem az volt a célom, hogy büszkék legyenek rám. Ha pedig elbizonytalanodtam, mindig nagyon jó tanácsokat adtak.

A legfontosabb, amit láttam tőlük, az az, hogy mennyire jól kezelik az embereket maguk körül: sosem éreztették senkivel, hogy mások felett állnak. A takarítónővel éppúgy beszéltek, mint a technológussal. És ezért mindig mindenki végtelenül szerette és tisztelte őket, ők pedig sosem váltak önteltté a sikertől. Ez nagyon ritka a mai világban, és engem óriási büszkeséggel tölt el. Mielőtt édesapám meghalt, megkért, hogy utoljára vigyük körbe a gyárban. Mindenki odajött hozzá, egytől egyig. Amikor pedig meghalt, le akarták állítani a termelést, hogy mindenki el tudjon jönni a temetésre.

  Olga, nehéz volt elengedni a válla­latot?

P.O.: – Itt sajnos nem volt kérdés: muszáj volt elengedni. 2019 életem legnehezebb éve volt. A férjemmel 46 éve ismertük egymást… s ahogy visszanézek, inkább az a kérdés, hogy kellek-e még. De persze jólesik, hogy van nevem a szakmában, hogy én tartom a kapcsolatot a korábbi partnerekkel, információkat szerzek, szövetségek, klubok üléseire is én fogok járni, valamint én leszek továbbra is felelős a kormányzati kapcsolatokért. Úgy érzem, ez jó lesz nekem.

  Péter, hogyan tovább? Mik a tervei?

K.P.: – Két éve irányítom a céget. A lépések folyamatosak, folytatom, amit tanultam, hogy csak előre megyünk. A Detki Keksz Kft. tradicionális kekszgyártó, ugyanakkor folyamatosan innoválunk, amire a piac rendkívül nyitott. Magyar gyártóként büszkén mondhatom, hogy nagy eredmény, amit a csapattal letettünk cukor- és gluténmentes, valamint sós portfólió-fejlesztésben. Nehéz időszak elé nézünk, mert számos környező országban probléma a generációváltás, és sok helyen értékesítenek vállalatokat privát befektetőknek. Egyre több termék jön be Magyarországra, megnövekedett a cikkelemszám, ami szétnyomja a piacot. Eközben a magyar kekszfogyasztás volumenében nem nő, éppen ezért egyik fő stratégiánk az, hogy növeljük a brandértékünket, a másik pedig a folyamatos innováció.

Gy. O.