Bőséges forrás áramlik a magyar agráriumba

– Miként értékeli a jelenleg tapasztalható, elképesztő mértékű élelmiszer-inflációt? Vannak-e olyan tényezők, amelyek még felfelé hajtják az élelmiszerárakat itthon?

Győrffy Balázs
elnök
NAK

– A jelek arra utalnak, hogy sajnos még nem értünk az élelmiszer-infláció végére. Rendkívül nehéz időszak van az ágazat mögött, a koronavírus-járvány, az állatbetegségek, a jelentős inputanyagár-növekedés és az aszály miatt több ágazatban a szereplők jelentős része felélte tartalékait, és ebben a helyzetben érte őket az energia robbanásszerű drágulása. Ezt a költségnövekedést a termelőknek, feldolgozóknak be kell építeniük az áraikba, hosszú távon nem lehet úgy előállítani egy terméket, hogy az többe kerül, mint amennyiért el lehet adni. Úgy látjuk, hogy ott van probléma, ahol a termelés energiaigényes, ezen termékeknél további áremelkedésre kell számítani. Az élelmiszer-infláció természetesen kihat a fogyasztói szokásokra is: a kiskereskedelmi adatok azt mutatják, hogy átrendeződött a kereslet, csökkent a magasabb áron kínált termékek iránti igény.

– Mikor és minek a hatására állhat meg a drágulás? Mi jelentheti a kiutat az ukrán–orosz konfliktus okozta helyzetből? Lehet-e bármi pozitív hozadéka, amiből a jövőben profitálni tudunk?

– A rendkívüli helyzetre a választ alapvetően európai szinten kellene megadni. Az elhibázott szankciós politika, a források visszatartása és az eddig is vállalhatatlan környezetvédelmi ambíciók helyett gyors döntésekre, új források biztosítására volna szükség nemcsak nálunk, más tagállamokban is. Európai szinten kellene mérlegelni azt is, hogy a kötelezettségeket átmenetileg enyhítsék, a még szigorúbb előírások bevezetését elnapolják. A jelenlegi válságból pedig az egyedüli kiutat a béke és az ezt követően rendeződő energia- és inputanyagárak és stabilizálódó piaci viszonyok jelenthetik. Az érzékelhető, hogy az élelmiszer-gazdaság stratégiai jelentősége a koronavírus-járvány és a háború nyomán is felértékelődött, ami nagyobb figyelmet, társadalmi elfogadottságot és intenzívebb fejlődést generálhat az egész szektorban.

– Mit jelent az uniós helyreállítási alapról való meg nem állapodás a magyar mezőgazdaság helyzetében? Hogy reagál a gazdaság, és milyen intézkedéseket ró ez a Kormányra?

– Nem látok okot az aggodalomra, egyrészről mert a magyar diplomaták eredményesen tárgyalnak, folyamatos a párbeszéd az uniós szervek és a Kormány között. Másrészről pedig a mezőgazdaság ebben a folyamatban kevésbé érintett, a hazai agrárium által felhasználható források más alapból érkeznek. Nem kell tartania a gazdatársadalomnak a folyamatban lévő támogatások fennakadásától sem, a jelenlegi ciklus területalapú támogatásainak előleg- és részkifizetései zökkenőmentesen zajlanak továbbra is. November elején pedig az EU jóváhagyta hazánk stratégiai tervét, amely az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) 2023 és 2027 közötti támogatásait és azok keretfeltételeit tartalmazza. Zöld utat kapott tehát a magyar agrárium érdekeinek megfelelő támogatáspolitika, ami megteremti a hazai agrárium fejlesztésének és versenyképességének alapjait. Összességében több mint 5300 milliárd forint jut a magyar agrár-élelmiszer-gazdaság. Az I. pillérben – közvetlen támogatásokra – 2485 milliárd forint, a II. pillérben pedig – a Kormány által az EU-ban engedélyezett legnagyobb, 80%-os nemzeti társfinanszírozás biztosítása révén – 2891 milliárd forint áll rendelkezésre a következő 5 évben. Utóbbi forrásnak több mint felét, mintegy 1500 milliárd forintot gazdaságfejlesztésre, mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházásokra kell fordítani. Forradalmi változások zajlanak a technológia terén, amelyik vállalkozás nem fejleszt, lemarad. A bőséges forrás, amely az agráriumba áramlik, garancia arra, hogy a hazai agrár- és élelmiszer-gazdaság a következő években jelentősen javíthatja versenyképességét. (x)