Borravaló vagy szervizdíj

Gyakran nagy bizonytalanság övezi a témát: a mára szinte mindenhol alkalmazott szervizdíj megegyezik-e a borravaló fogalmával, illetve felszámítása esetén kell-e, illik-e további borravalót is adni. A fizetési módok között számos különbség van, a többi között az adózás módjában és az önkéntes jellegében is. A nemzeti versenyhatóság azt javasolja a fogyasztóknak, hogy gondolják végig, kit kívánnak díjazni borravalójukkal, és ennek megfelelően döntsenek.

A cikk a Trade magazin 2024/10. lapszámában olvasható.

A szervizdíj (felszolgálási díj) a vendéglátóhely egy jogszabályban meghatározott bevételtípusa, amelyet kizárólag a dolgozók bérére fordíthat. Ebből valamennyi ott dolgozó személy részesül, előre meghatározott mértékben. A szervizdíj mértékét a vendéglátóhely szabadon határozhatja meg, azonban köteles feltüntetni az étlapon, és egyéb tájékoztatási felületeken. A szervizdíj megfizetése nem opcionális, a fogyasztónak azt meg kell fizetnie. Előnye, hogy kedvezményes adózásából fakadóan nagy mértékben hozzájárulhat a dolgozók méltányos bérezéséhez.

A borravaló ezzel szemben önkéntesen adható juttatás, mértékét a fogyasztó határozza meg, így kifejezve köszönetét a felszolgáló munkája iránt. Fontos azonban, hogy a borravaló milyen módon kerül kifizetésre, mivel ez annak adózására is kihat, és akár ahhoz is vezethet, hogy a felszolgáló nem részesül belőle.

A borravalót a felszolgáló kapja: akkor adó- és járulékmentes, ha közvetlenül a felszolgálónak adjuk azt, a végösszegtől elkülönítetten, készpénzben, vagy erre a célra kijelölt borravalótárolóba helyezzük, aminek tartalmát nem a munkáltató, hanem a dolgozók osztják szét egymás között. Ha készpénzben vagy bankkártyás fizetéssel, a számla végösszegével együtt fizetjük ki, akkor az összeg adó- és járulékköteles. //