Az új-zélandi tejtermelő gazdaságok vízlábnyomának elemzése kérdőjeleket hagyott maga után

A Wellingtoni Victoria Egyetem által végzett és az Australian Journal of Environmental Management c. lapban megjelent elemzés arra világított rá, hogy Canterbury-ben egy liter megtermelt tej nitrát tartalmú szürkevíz lábnyoma 433 és 11 000 liter víz között változik, attól függően, hogy milyen vízszabványokat alkalmaznak. 

A tanulmány vezető szerzője, dr. Mike Joy szerint „ez a lábnyom nagyobb a globális tejtermelésre vonatkozó becsléseknél és rávilágít arra, hogy a tényleges lábnyom nagyban függ a vizsgálatokban figyelembe vett inputoktól (takarmány, növényvédőszerek) és a befogadó vizekre alkalmazott vízminőségi szabványoktól”.

A kutatás arra is rámutatott, hogy a területen nincs megfelelő mennyiségű csapadék és folyóvíz a nitrát szennyeződés felhigítására az elfogadható ivóvízminőség biztosításához. A dokumentum ezért figyelmeztet arra, hogy Canterbury felszín alatti ivóvízkészleteinek nitrát fertőzöttsége az extrém magas 21 mg/l szint elérése felé halad, ami közel a kétszerese az ivóvíz esetében engedélyezett 11,3 mg/l értéknek, ami „ihatatlanná” teszi a víz jelentős részét. 

Dr. Joy szerint a szintetikus nitrogén műtrágyák növekvő arányú alkalmazása és bizonyos import takarmányok használata „drámaian megnövelte a nitrát szinteket és a vízszennyezési problémákat” Új-Zélandon. Azt is hozzátette, hogy „nem hullik alá elég csapadék vagy érkezik elegendő nagyságú vízhozam Canterbury folyóin ahhoz, hogy a tonna-ezrek mennyiségben felhasznált műtrágya és a legelőkön tartott, egy milliónál is több tejelő szarvasmarha által okozott nitrát szennyeződést eloszlassa. A Canterbury-ben előállított tej hatalmas lábnyoma jelzi, hogy mennyire túllőttük a természeti környezet kapacitását. A termelés szintjének megtartásához és a vizek egészségének egyidejű megőrzéséhez ebben a térségben vagy 12-szer több csapadékra, vagy a tehénállománynak a jelenlegi egy tizenkettedére való lecsökkentésére lenne szükség.”

A szakember azt is kijelentette, hogy az extenzív tehéntartás a régió felszín alatti és jórészt ivóvízként hasznosított vízkészleteinek jelentős elszennyezéséhez vezethet. Vagyis az „ilyen intenzitású tejtermelés nem fenntartható és amennyiben nem csökkentik le ezt az intenzitást, úgy jelentősen veszélyeztetheti az emberi egészséget és az új-zélandi tejipar és termékei fenntarthatóságával kapcsolatos piaci percepciót.”

A kutatás arra a megállapításra jutott, hogy amennyiben a környezet állapotának romlását nem fordítják vissza és a jelenlegi tejtermelési tevékenységet nem csökkentik le jelentős mértékben és/vagy nem váltják fel alacsony nitrát kibocsájtású, nem legelőn-tartásos rendszerekkel, úgy a Canterbury síkságokon végzett tejtermelés továbbra is fenntarthatatlan marad és komoly mértékben veszélyezteti a helyi édesvizek állapotát, beleértve az ívóvíz kutakat is. Ez a degradációs folyamat pedig jelentős kockázatokat hordozhat az emberi egészségre nézve és fenyegetheti az új-zélandi tejtermékek globális piacát is.”

Steve Abel, a Greenpeace aktivistája ehhez még azt tette hozzá, hogy „ez a kutatás világosan megmutatja, hogy mennyire nagy szükség lenne a szintetikus nitrogén műtrágyák kivezetésére és az állatállomány-sűrűség csökkentésére ahhoz, hogy megvédjük az ivóvízellátásunkat.”

Forrás: dairyreporter.com