Aki válaszol:

Szerző: trademagazin Dátum: 2007. 03. 28. 08:00

Vámos György
főtitkár
Országos Kereskedelmi Szövetség
Látott már valaki pattogó hólabdát? Feltehetően az új kereskedelmi törvény alkotóit is az vigasztalhatja, hogy csodák nincsenek. A kereskedelmi törvény fogalmazóinak egyébként igencsak könnyű volt a dolguk, ha szó érte a ház elejét, hiszen mindig akadt a fiókban olyan érv, amit elő lehetett varázsolni az éppen soros bírálattal szemben. Varázslatos volt az érvek ka­valkádja, varázslóbojtár pedig akadt bőven: közel száz módosító javaslattal kellett megbirkózniuk a jogalkotóknak.
Vélhetően az érdekütközések mércéje alapján dobogós helyezést érdemel a kereskedelmi törvény. Visszaemlékezve sok-sok, a törvény-előkészítés szakaszában született nyilatkozatra, ki mit vár az új kereskedelmi törvénytől, politikus és lobbista, továbbá az Ország­gyűléshez benyújtott, közel száz módosító indítványra, a végül megszavazott tucatnyi paragrafus van olyan varázslatos mutatvány, mint a pattogó hólabda. Vagy talán mégsem?

Probléma van, panasz nincs
A törvény újdonsága a jelentős piaci erő, a nagy kereskedelmi láncok szabályozása. Ennek alapján panaszt lehet tenni a Gazdasági Versenyhivatalnál, ha a beszállító kifogásolja a kereskedőnek a piacra jutást tisztességtelenül befolyásoló vagy éppen akadályozó magatartását. A törvényalkotás vitájában panaszok tengere öntötte el a jogalkotókat, kifogásolva a kereskedők eljárását a beszállítókkal szemben, amelyek egynémely hulláma később még külön szakértői bizottság felállítására is ösztökélte a miniszterelnököt. Most pedig tükörsima a tenger, legalábbis erre engedne következtetni, hogy a GVH-hoz még senki sem fordult panasszal a kereskedelmi törvény alapján. Vagy talán a gyártók másik tengerre eveztek? Úgy gondolják, ha nekik nem tetszik a szabályozás új rendje, mivel ők mást szerettek volna, akkor inkább köszönik, de nem kérnek belőle? Vagy talán a szabályozás, úgy, ahogy van, semmit sem ér? Alkalmatlan a gondok orvoslására? Mi másra gondolhatnánk, ha probléma van (kérdezd a gyártót), de panasz nincs (kérdezd a GVH-t)?
A törvény új eleme a nagy kereskedelmi láncok számára kötelező etikai kódex. A kereskedők ezt kidolgozták, a GVH jóváhagyta, a gyártók pedig azt mondják, ez nem jó, jobb lett volna az FVM-féle közös kódex… amit ők is aláírtak volna. Ezzel ráadásul – mondták ők a közelmúltban – nem mennek semmire, mivel nem írták alá.
Célszerű lenne elolvasni a kódexet: a panaszosnak nem kell aláírnia, bárki panaszt tehet. Ráadásul az FVM kódextervezete és a kereskedőké végül is tartalmában alig különbözik. Mennyivel jobb lenne, ha a kereskedők felett nem csak a szakmabeliek, hanem például – ahogy mondták – a gyártó is ítélkezhetne, legalább etikai címen?
Vajon működik-e a kereskedők kódexe? Az eredmény hasonló a jelentős piaci erő GVH-s szabályozásához. Eddig két bejelentés érkezett, ebből a szállítók részéről mindössze egy panasz (másik fogyasztói: miért kellett sorban állni). Ráadásul, ezt is el kell mondani, a kezdeti gyermekbetegségek okán (ami nem mentség), az első szállítói ügy eljárása a kódexben vállaltnál sokkal hosszabban elhúzódott. Ez hiba, a panaszos gyártók ezt joggal kifogásolták, ráadásul az első ügy iránymutató: érdemes-e a kereskedőkhöz fordulni?
Az etikai kódex jó intézmény. Az Országos Kereskedelmi Szövetség a kereskedők etikai kódexének megalkotásakor éppen ezért nemcsak a beszállítók és a kereskedők kapcsolatrendszerére, hanem más kérdésekben is javasolta jogszabályokon túlmutató magatartási elvárások meghatározását (kereskedelmietikaikodex.hu).

Elfogadni a szűkebb kereteket
A kereskedelmi törvény megalkotásának tapasztalatai (hasonlóképpen az FVM kódexegyeztetéseihez) azt mutatják, hogy rendkívül széles azoknak a kereskedőkkel szemben támasztott elvárásoknak a köre, amelyeket a gyártók kedvük-szívük, végül is – kizárólag saját – érdekeik szerint érvényesítenének, amelyek akár a törvényi szabályozás, akár egy etikai magatartásrend meghatározásakor felvethetők. Mind­ebből mi fogadható el? A kereskedelmi törvény kevesek kedvence lehet, a piac szereplői, a kereskedők különböző érdekcsoportjai egyaránt sokkal több kizárólagosságot vártak. Az OKSZ is az Alkotmány­bíró­ság­hoz fordult, a jelentős piaci erő szabályozásával a kereskedők indokolatlan megkülönböztetése miatt. Kérdéses például, miért nem mondja ki a törvény egyértelműen, hogy a szabályozás a kisméretű (ez a jelző hiányzik) beszállítót hivatott védeni a nagyméretű üzletlánccal szemben. Úgy tűnik, a gyártó multik – állítólag van ilyen – ugyanúgy kiáltanak védelemért, mint a kisbeszállító. Kérdéses az is például, vajon az alapanyag-beszállító (például egy mező­gaz­dasági kistermelő) miért nem tehet panaszt a tőle felvásárló nagyméretű élel­miszer-feldolgozó ellen, ugyanezen az alapon?
A jelentős piaci erő szabályozásának, ugyanígy az etikai kódexnek sorsa feltehetően nagymértékben függ attól, hogy a különböző érdekcsoportok elfogadják-e az új, az elvárásaiknál kétségtelenül sokkal szűkebb kereteket: ha igen, gyűlhet tapasztalat, kialakulhat előremutató párbeszéd a jogszabályalkotók, továbbá a gyártók és a kereskedők között is az esetleges továbblépés lehetséges irányairól. Ha nem, ki-ki nekilódulhat a maga útjának – esetleg éppen a múlt felé mutató ösvénynek: bökkenő akad bőven, bárki bármely irányban száguld, csak éppen árulja el valaki, ki gondol a közös nevezőre? Kinek a térfelén pattog a hólabda?


Pár­be­széd ro­va­tunk fő cél­ja, hogy ak­tu­á­lis kér­dé­sek­ről kér­dez­zék a szak­ma ne­ves kép­vi­se­lői egy­mást. A kö­vet­ke­ző szám­ban Vámos György, az Országos Ke­res­kedelmi Szö­vet­ség fő­titkára te­szi fel kér­dé­sét.

Kapcsolódó cikkeink