Akadályverseny

Kovács László
elnök
MVI

Azt mindenki tudta az év elején is, hogy legalább májusig nyomasztó helyzetben lesz a hazai vendéglátás, de sajnos a nyár sem váltotta be az újraéledéssel kapcsolatos várakozásait. A „kijózanodás” egyik meghatározó oka volt, hogy a védettséget igazoló okmányok hiánya erősen szelektálta a vendégeket.

Idén még a válság által kevésbé érintett üdülőhelyeken és a Balatonnál is kevesebb volt a vendég a korábbiaknál – bár a statisztikák talán mást mondanak –, mert a nyaralási időszakok lerövidültek, sokszor csak a hétvégékre korlátozódtak, de az előző évben árak is elrettentőek lettek.

A különböző mértékű áremeléseket legtöbbször az alapanyagok és a munkaerő árának emelkedése indokolta. A horribilis szakácsfizetések bevállalásával a tulajdonosoknak oroszrulettszerű kockázatot vállaltak. A házhozszállítás mindössze veszteségcsökkentő hatású volt, ráadásul vidéken kisebb is volt rá az igény. Nem mozdult a céges piac sem, a kisebb partikból a rendezvényszervezők és a cateringesek aligha élnek meg.

A bevétel hiányában elküldeni kényszerült alkalmazottak sokszor alkalmi munkákat vállalva kitartottak, de tavasszal inkább már stabil munkahelyeket kerestek, és aki elhelyezkedett, már nemigen jött vissza. A járvány idején külföldről hazatértek közül mostanra sokan vissza is tértek oda.

A legsebezhetőbbek gyakran a tisztességes vendéglátósok, akik tartalékaikat embereik megtartására használták – őket most a munkatársaikat a válság elején elküldő, így több tartalékkal rendelkező vetélytársaik csábítják magukhoz.

A fővárosban nagyon sokan az őszt várják, bízva abban, hogy a lehetséges negyedik hullám hatásai a korábbiakénál jóval enyhébbek lesznek: egy esetleges zárás újra nehéz helyzetbe hozná a szakmát. Sajnos a külföldi turistákra épülő helyek jó része így is tönkremegy.

Nagy segítség volt a SZÉP-kártya átjárhatósága – van, ahol a forgalom 50-60%-át is ez adja; számos éttermet ez éltet.

A vendéglátás forgalma 2019-ben 1400 Mrd, egy évvel később 1000 Mrd forint volt részletes adatok hiányában nehéz elemezni, mit igényel most valójában a piac. Ami viszont sejthető: a szakmának, hogy magához térjen, legalább 1-2 évre szüksége lesz, a nemzetközi turizmusnak akár 3-4 évre is. A legnyomasztóbb az, hogy nem látjuk a történet végét.

A pandémia indirekt hatásai ugyancsak nem sok jót ígérnek az éttermi vendéglátásnak és a cateringeseknek. Az emberek megtanulnak óvatosan költeni, mobilitásuk csökken. A munkaadók felfedezik a home office-ban, valamint az online megbeszélésekben és szakmai programokban rejlő előnyöket, ritkábbak az üzleti ebédek, konferenciák. Egyedül az a tudat biztató, hogy az együttlét, az éttermi élmeny igénye remélhetően sosem tűnik el az emberekből. //