Ahány régió, annyiféle „német konyha”

A német termékek népszerűsége töretlen a magyar fogyasztók körében, mivel a németekről általában alkotott sztereotípia szerint a német termékek megbízhatóak, magas minőségűek, kiváló alapanyagokból, gondos előállítási módon készülnek. A gyártási folyamatok szigorú minőségbiztosítási sztenderdeket követnek, így biztosított az állandó magas minőség.

Német termékekkel – ritkán elérhető „mindennapi luxuscikként” – először valószínűleg a nyugati országokba történő utazásaink során találkoztunk. Főleg az édességekre mint „jutalmazó” termékekre emlékszünk jó szívvel.

A 20-25 éve még kuriózumnak számító termékek és márkák mára a mindennapi fogyasztásunk részeivé váltak. Szinte nincs olyan háztartás, ahol nap mint nap ne bukkanna fel néhány német élelmiszer vagy háztartási vegyiáru-márka. Jóllehet, azóta a receptúrák és a csomagolások sokat fejlődtek, de a negyedszázados édes élmények maradandó nyomot hagytak az emlékezetünkben.

Német gasztronómia néven a különböző, Németországban uralkodó főzési irányzatokat foglalhatjuk össze. Nincs egybefüggő „német konyha”, hiszen minden régió saját, egyedi ételekkel rendelkezik.

A német hússzállítók még mindig elsősorban a sertést ajánlják, de a marha és a szárnyastermékek is egyre kedveltebbek. Németország a kolbászfélék hihetetlen gazdagságát produkálja. A legszélesebb körben elterjedt tengeri hal továbbra is a hering, amelyet rendkívül sokféle módon készítenek el. A lazac fogyasztása is gyakori az egész országban, az édesvízi halak közül pedig a pisztráng áll az első helyen az étlapokon, de pontyot és keszeget is előszeretettel szolgálnak fel.

A déli országrészben a tésztafélék túlnyomó többsége a „Spätzle”, amely óriási mennyiségű tojássárgát tartalmaz. De kedvelik még az úgynevezett Bandnudelt, vagyis a metélttésztát is. A tésztaköretek között említésre méltó még a Fingernudel, amely nálunk a rövid csőtésztának felel meg. A tésztán kívül a burgonya és a különböző gombócfajták a legismertebb köretek. Burgonyából készítik például a nálunk is ismert hercegnő- vagy pirított burgonyát. De gyakran fogyasztanak burgonyapürét és sósburgonyát is. A búzadarából készített köretüket polentának hívják. A polenta (nálunk puliszka) elkészítéséhez a búzadarát sűrűre megfőzik, félhold alakú formákba öntik, és tálalás előtt mindkét oldalát grillen megpirítják.

Németország egyike azon országoknak, ahol a tejtermékeket a legsokoldalúbban használják fel. A sajtféleségek sokasága mellett – amelyek között olyan különlegességek is találhatók, mint a savanyú tejből készített Harzer – különböző túrófajták, joghurt, író, kefir és aludttejkészítmények színesítik a palettát.

Németországban sokféle különböző kenyérfajtát találhatunk, mint például a „Pumpernickel”, a „Mischbrot”, „Vollkorn­-
brot”, amelyek hagyományosan barna avagy feketekenyér-fajták, a 20. században pedig széles választékban terjedtek a fehérkenyér fajtái is.

A német torták és sütemények sokasága mind friss almából, szilvából, szamócából, körtéből vagy rebarbarából készül. A sajttorta is kedvelt tortaféleség. Amióta az 1920-as években olasz fagylaltosok megnyitották az országban az első külföldi fagyizót, a fagylalt is népszerű édességgé vált.

A kávé fogyasztása nemcsak a reggeli részeként, hanem a délutáni „kávé és sütemény” időszakában is szokássá vált. Északon, mindenekelőtt a keleti tartományokban szívesen isznak teát is. Ezenkívül az ország egészében nemzeti italként isszák a sört, mindenekelőtt a pilzeni típusút, de szinte minden városnak megvan a saját sörfajtája. A mai időkben gyakran keverik a sört limonádéval (Fanta, Sprite), amit délen „Radler”-nek, vagy „fröccs”-nek, északon „Alster”-nek hívnak. A bor szintén nagyon kedvelt. Németországban 16 bortermő vidéket különböztetnek meg. A német bor mindenekelőtt a Rajna, a Majna, a Mosel, valamint keleten a Saale és az Elba völgyéből származik, a legismertebb szőlőfajták a rizling és a szilváni. Gyakori a fröccs (Wein­schorle) fogyasztása is. Bár a röviditalokat mostanában kevesebben választják, de a felhasználásuk az úgynevezett „alcopops” italokhoz és koktélokhoz növekedést mutat. Világhírű német gyógynövénylikőr az 1930-as évek óta gyártott és több mint nyolcvan országba exportált Jägermeister. Az alkoholmentes italok közül a dús ásványvíz, az almalé, valamint ezek keverékéből készült „almafröccs” fogyasztása jellemző. A szénsavas üdítőkön kívül a gyümölcslevek és az új üdítőfajták is nagyon kedveltek. Az utóbbi időben a szénsavmentes ásványvíz fogyasztása is megnövekedett.