A Vilmos… hát neki sem könnyű

Szerző: trademagazin Dátum: 2008. 05. 01. 08:00

1972. február 2., hajnali fél négy
——————————————–
Öt férfi gumicsizmában kört formál, kezükben hordómintás, kis porcelánpohár. Ez a harmadik kör.
A metsző hidegtől és pálinkától kipirultan tekintetükből összetartozás és bizalom árad. Ekkor a házigazda alig láthatóan bólint, és a csapat egy emberként, egy varieté tánckarát megszégyenítő
egységben gurítja le a felest. Fél óra múlva a jámbor sertés
már gerincre van bontva, és az asszonyok javában készítik a hagymás vért. Pista jófajta kisüstije a hátsó udvar valamennyi lehullott termését és részben magasabb rendű elhullott létformákat is tartalmaz, amiket egy 10 literes kukta és a téeszből megmentett fékcső segítségével pálinkává főz.
A pálinka reneszánsza
Napjainkra a fogyasztási szokások jelentősen megváltoztak. Kevesen isznak csapvizet, teljes kiőrlésű gabonát keresünk, és az apró betűs összetételi listákat böngésszük a csomagolások hátulján a hosszú élet reményében. A háztáji fröccsözést felváltotta egy magasabb szintű borkultúra, és a pálinka felköltözött faluról a nagyvárosi nívós szórakozóhelyekre. A városi „polgárság” persze a 70-es években is fogyasztott pálinkát. Õk adták a bázisát a Vilmosnak, ami a Lánchíd konyak mellett az ünnepi asztal fényét adta, és még anyuka is ihatott egy kortyot, ha nem vette be a vízhajtóját. A pálinka hungarikum lett, és a felnövő új generáció – akik már nem ismerik a gumicsizmát és a hagymás vért (jó nekik) – társasági életének színvonalas kiegészítőjévé vált. A pálinka jó üzlet lett, rengeteg a gyártó, és hogy a fogyasztó mit vesz le a polcról és mit rendel az étteremben, nem lehet a véletlenre bízni.

A tartalom
Úgy tűnik, pálinkát mindenből lehet csinálni, aminek termése van, és levet enged. Van már bio is. Én személy szerint nagyon várom a probiotikust, itt látok egy üzleti rést.
A Vilmos egyet jelent a körtével, amit az emberek ismernek és szeretnek, ez jó. Nem tud azonban új gyümölcsízekkel kijönni, ez rossz, behatárolja a mozgásterét. Az innováció fogyasztói társadalmunk varázspálcája, nincs olyan termék, amelyik megengedheti magának, hogy ne hozzon újabb és újabb ötleteket. Kijöttek hát egy mézes variánssal, ami hiánypótlónak tűnt, ráadásul jelentős női fogyasztót is elcsábított. Ezután megújult az üveg, a címke és a kommunikáció, de nagyon, majd pedig készült egy új, aszalt almás receptúra, aminek csomagolás kellett.

A címke
A feladat: ki kell fejezni a fűszerességet illusztráció nélkül, legyen hiteles, épüljön a hagyományokra, de legyen egyedi és modern. Legyen pasis, ne legyen szentimentális, fűszeres, de nem karácsonyi. Kihagytam valamit?
Úgy voltunk, mint az Apollo–13 legénysége: azzal kell túlélnünk, amink van… Esetünkben színekkel és léniákkal. Az illusztráció nem nagy veszteség, mert mondjuk egy 28 éves bróker Audi TT-vel és Persol napszemüvegben biztosan nem egy harmatos almaszelet miatt választ pálinkát. A színek tekintetében… a kék nem jó nekünk, amúgy se pálinkás, a zöld és vörös meglévő Vilmos-színek. Az ezüst trendi, de nem fűszeres, a fehér modern, de nagy felületen üres, nem hiteles.
Mindent számba véve: a logót aranyra váltva a telt, drapp háttéren kiegyensúlyozott, nyugodt eleganciát eredményezett (minél kevesebb szín és forma van egy felületen, annál elegánsabb). Az elemek a helyükön maradtak, így konzisztens a sorban. A fehér, ami nagy felületként nem működött, kiegészítésként fergeteges, a sötétzöld üveg és fülledt arany társaságában szinte ragyog. Azért, hogy lássa a t. fogyasztó, ez nem volt véletlen, a zárókupakon is visszaköszön. A többit elintézi a nagybetűs kommunikáció, és ismerve a marketingcsapatot, ezzel nem lesz gond. Nézzék meg, kóstolják meg – tudják: csak úgy, gumicsizma nélkül…


Kapcsolódó cikkeink