Magazin: A pénzügyi tárgyalások várható eredménye a Bussines Dinner terítékén

Dátum: 2012. 07. 20. 10:51

Mi várható az IMF- és uniós tárgyalásoktól Magyarországon, az esetleges megegyezés hogyan alakíthatja a magyar gazdasági folyamatokat? Erről beszélgettek április 26-án a Trade magazin és a Lánchíd Klub által szervezett Business Dinner rendezvénysorozaton.

A magyar élelmiszer-gazdaságnak a belső piacait kell újból visszaszerezni és a külföld előtt is bizonyítani, hogy az itthon is fogyasztott termékek világszínvonalúak – jelentette ki bevezetőjében Róna Péter közgazdász. A rendezvény másik szakértő vendége, Zdeborsky György közgazdász, a CIB Bank és az MFB volt elnöke szerint a gazdasági válság következményeként a bankok visszavonultak a hitelezésből, és a pénzintézetek továbbra sem zárkóznak el a mezőgazdasági, illetve élelmiszer-ipari cégek finanszírozásától. A bankellenes közhangulat szítása, a bankok sarcainak fokozása nem segít a hitelezés újraindításában.

Rosszul tárgyalunk

A rendezvénysorozat állandó moderátorának, Krizsó Szilviának a beszélgetés elején nem sok dolga akadt, hiszen mindkét szakember kiváló előadó és igazán közérthető módon mutatták be Magyarország mostani pénzügyi helyzetét.

Róna Péter szerint az ország finanszírozásának költségei elviselhetetlen terhet jelentenek, hiszen a mostani helyzetben az országnak és a hitelt felvevő vállalkozásoknak plusz 7-9 százalékos reálkamatterhet kell nyögniük. Éppen ezért fontos, hogy enyhüljön a Magyarország elleni pénzügyi szigor és csökkenjenek a hitelkockázati felárak.

A közgazdász információi szerint az erős (21 százalékos) USA-befolyás alatt álló IMF-nek nem fűződik elsőrendű érdeke ahhoz, hogy európai országokat, így Magyarországot hitelezze. Szólt arról is, hogy az IMF erre az esztendőre eredetileg 600 milliárd dollárt meghaladó hitelfedezettel készült, ezzel szemben csak 430 milliárd áll rendelkezésükre, ezért elhúzódó tárgyalásokra és szigorú feltételekre számít.

Zdeborsky György sarkosabban fogalmazva megállapította, hogy a magyar tárgyalók sok szempontból amatőrök, nem ismerik a nemzetközi pénzvilág sajátos nyelvét, rosszul kommunikálnak. Példának hozta a távol-keleti tapogatózást, amikor a magyarok az amúgy is zárt világnak tekinthető kínai, japán pénzintézeti tárgyalások után idejekorán nyilatkoztak.

A fórum előtt néhány nappal nyilvánosságra került Széll Kálmán-terv 2.0-ról szólva Róna Péter elmondta, hogy olyan pénzügyi rendszert kellene létrehozni, amely képes a termelő ágazatok finanszírozását megoldani. Véleménye szerint már kritikus helyzet alakult ki, ugyanis 2013 sorban a hatodik olyan esztendő, amikor a beruházások értéke nem éri el az amortizáció 90 százalékát.

Zdeborsky György szerint a magyarországi bankok képesek finanszírozni, de a magas kamatszint miatti megtérülési kockázat növeli a bankok rizikóját is.

A Valutaalap nem beruházási bank

A kockázatok esélyeit latolgatva terelődött át a szó az elmúlt évek devizahitelezésének visszásságaira. Róna Péter nézete szerint a lakossági devizahitelezés öngyilkosság volt. Csalárd, hamis, felelőtlen eljárás – állította. Egyetlen komoly bankrendszer sem engedhetett volna meg magának ilyen üzletet.

Zdeborsky György szerint nem szabad megfelejtkezni azokról sem, akik igénybe vették a devizahitelt, hiszen a legtöbb esetben egyetlen fillér bevételük sem volt abban a pénznemben. Ezért ők egyfajta spekulánsoknak tekinthetők, hiszen az árfolyamváltozást kockáztatták. A Széll Kálmán-terv 2.0-ra visszakanyarodva elmondta: hibás elgondolás, hogy a változást attól várják, hogy a sikert kétharmad részben a bevételek növekedéséből és egyharmad részt a kiadások csökkentésétől remélik. Ha mindez fordítva történne, akkor növekedhetne a fogyasztás, s ezzel együtt a termelés is.

Elhangzottak ötletek arra is, hogy miként lehetne a költségen faragni; például jelentős megtakarítást hozna, ha az önkormányzatokat megtizedelnék és a több mint 3000 helyett csak 300 lenne, de ugyanilyen haszonnal járhat a közösségi közlekedés átszervezése, az egészségügyi ellátás, a felsőoktatás átszervezése, központosítása.

Róna Péter figyelmeztetett arra is, hogy a költségvetés tervezésekor figyelemmel kell lenni arra a magyar sajátosságra is, miszerint a növekedés megkezdése mindig importot szív be, s ezért az ilyen fordulatnak erős külkereskedelmi mérleggel kell nekivágni. A jelenlegi kedvező külkereskedelemi mérleg ugyanakkor nem erőt mutat, inkább azt, hogy az egyre zsugorodó magyar gazdaság és lakossági fogyasztás kevesebb importot igényel.

Zdeborsky György elmondta azt is, hogy az IMF-től tévesen túl sokat várnak. Emlékeztetett arra, hogy a Valutaalap nem beruházási bank, a szerkezeti reformokat finanszírozza, nem a fejlesztéseket, ez utóbbi a Világbank feladata.

Kivont források

Nem mondható rózsásnak a magyar vállalkozások hitelhelyzete. Róna Péter úgy látja, súlyos gondot jelent, hogy a külföldi kézben lévő hazai bankoknál az elmúlt 9 hónapban 3500 milliárd forint forrást vontak ki, eltűnt a nyugdíjalapok 3000 milliárdos tőkéje is, amit a bankok kezeltek, és ezt követi rövidesen újabb 2000 milliárdos kivonás. Ebből következik, hogy 15-20 százalékos hitelzsugorodás idejében élünk, és ehhez tartozik az is, hogy a vállalatoknál lévő hitel harmada minősített.

Zdeborsky György szerint a bankokat ért támadások, a bankadó, a végtörlesztés is gyengítette a pénzügyi rendszert. A jö­vőre nézve rendkívül fontosnak tartaná­ a bizalomerősítést. Véleménye szerint a jelenlegi kormány és Orbán Viktor miniszterelnök nem hiteles, ugyanis rögtönöz, egy döntés előtt az érintettekkel nem konzultál. Ezért fel kell arra készülni, hogy ha a nemzetközi pénzvilág gesztusokat tesz, akkor ezért keményen ellenőrizni is fogja az ígéretek betartását. Minden állandó jelenlétet jelent, nem negyedéves ellenőrzést, ahogy régebben.

Róna Péter kiemelte, addig nincs kilábalás a válságból, amíg az Európai Unió vezetői öt létfontosságú kérdésre választ nem adnak: arra, hogy mely ország lehet a valutaövezet tagja, mik legyenek a tagság feltételei, miről szól a fiskális unió, hogyan zárkóznak fel a fejletlenebb országok, és mi legyen az Európai Központi Bank szerepe.

Mélyszöveti reform kell

Köves András, az NT Kft. külkereskedelmi igazgatója a meghívottak véleményére volt kíváncsi, arra, hogy milyennek látják az élelmiszer-ágazat exportképességét, mitől függ a hazai kivitel sikere.

Róna Péter szerint mindenekelőtt az uniós tagállamokban most folyó belső változásokra kell figyelni, így fel kell készülni arra, hogy a bankrendszert és a multinacionális vállalatokat folyamatosan kritizálják, s a köz akarata előbb-utóbb megjelenik a politika szintjén is. Egyre nő a multinacionális vállalatok megzabolázásának igénye is. Az euró

halálra van ítélve, mert az eurózóna kialakítása hibás döntés volt, legalábbis az, hogy az erős gazdaságok magukhoz

vették a gyengéket is, s ők a bajok idején képtelenek a nemzeti valutájukat leértékelni, ezért válságuk csak mélyül. Zdeborsky György szerint e válságra csak amerikai modell képes válaszolni, ezért nézete szerint az Európai Unónak át kellene alakulni Európai Egyesült Államokká, ami az egykori Osztrák-Magyar Monarchia rendjében működne, amikor csak a had-, a pénz- és a külügyek irányítása volt szövetségi szinten­ egy kézben.

Saltzer Kornél, a SPAR Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója arra volt kíváncsi, hogy a közgazdák látják-e esélyét a magyar élelmiszer-gazdaságot sújtó feketegazdaság megfékezésének.

Zdeborsky György szerint olyan magas áfakulcsokkal, mint amilyenek Magyarországon élnek, nem is lehet arra számítani, hogy a feketézők lemondanának az 500-600 milliárdos jövedelemről. Róna Péter messzebbről indult a válasznak. Úgy véli, hogy Magyarországon erőtlen az állam, és soha nem is alakult ki működőképes államszervezet. Ezért jellemző az is, hogy nincsenek megbízhatóan működő intézmények, a személyes kapcsolatok a fontosak. Ezért lenne szükség a „mély szövet” reformjára.

Fischer Béla, a Cukoripari Egyesülés igazgatója örömmel idézte, hogy mostanában a nemzeti politika szintjére emelték az élelmiszer-gazdaság fejlesztését. Róna Péter idézte azokat a német, holland és spanyol törekvéseket, amelyek nyomán sikerült a nemzeti mezőgazdaság, élelmiszer-gazdaság pozícióin javítani. Fontos elemként jelölte az integráció kialakulását, és azt, hogy a jövedelemosztozkodás szempontjából a terméklánc utolsó harmadában kell helyet szerezni, mert a haszon a fogyasztóhoz közeli részen képződik. Ehhez persze különleges, s nagy hozzáadott értékkel rendelkező termékekre van szükség, olyanokra, amilyenekkel a nagy, tőkeerős vállalatok rendelkeznek. (A beszélgetést folytatjuk a Business Days konferencián, Tapolcán, szeptember 28-án!)

Cz. P.