A pálinkakóstolás szabályai

Dátum: 2020. 02. 20. 10:48

Hogy igazi-e a pálinka, azt abból lehet megállapítani, hogy egy keveset a kézfejünkre kenünk: ha az alkohol elpárolgott, de a gyümölcs illata továbbra is érezhető, akkor jó italt választottunk.

A pálinkát, ahogy minden párlatot csakis megfelelő hőmérsékleten fogyasszuk: aranyszabály, hogy minél öregebb egy párlat, annál melegebben tálaljuk, ideális esetben szobahőmérsékleten; ez igaz még a tárolásra is, mert hűvösen tárolva nem „fejlődik”, nem érlelődik a párlat.

A „melegkóstolásnak” nagy előnye, hogy a meleg kinyitja az alkoholokat, az aromákat, így, ha volna, azonnal kiütközne a rossz alkohol, a rézutója, a metil is. Ha mégis hűtve kóstolunk, akkor is csak a poharat hűtsük jégzúzalékkal. Más pohárból kóstoljuk az érett és a fiatal párlatot: az érettet felül szűkülőből, hogy a „kürtőbe” koncentrálódhasson a buké; a fiatalt tulpéból (tulipánból), hogy ne hasson túl intenzíven az aroma. Ne járassuk ide-oda, mint a bort, elég egyszer végiggörgetnünk a nyelvünkön és várnunk a hatást, illetve figyelni, hogy mi marad a lenyelés után. Ha több fajtát kóstolunk, fontos, hogy kóstolás közben vízzel „hígítsunk”: az alkohol ugyanis bezárja a nyálkahártyát és impregnálja a gyomrot. Ám ha közben rendszeresen iszunk vizet, szervezetünk folyamatosan felvesz és lebont, így elkerülhetjük a kíméletlen sokkhatást.