A mór elmegy

Az elmúlt húsz év vendéglátós érdekképviseleti harcainak legkarakteresebb és talán legsikeresebb alakja, Háber Tamás, bejelentette, hogy jövő márciustól lemond a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöki posztjáról. Visszavonulásával igazi érdemi munkát végző vezetőt veszít el a szakma. Az elnök az elmúlt évek harcairól, eredményeiről, kudarcairól beszélt lapunknak.Hír: Az Európai Bor és Gasztronómiai Egyesületek Szövetségének közgyűlése 2008-ban végzett szakmai munkája elismeréséül októberben az Európai Éttermek Nagydíját adományozta a Háber Tamás által vezetett pécsi Aranykacsa Étteremnek.
– Gratulálunk az elismeréshez! Az Európa-díj megszerzésének van köze ipartestületi munkájához?
– Annyiban biztosan, hogy elnökként sokfelé megfordultam, és később sok kíváncsi ismerős jött el a saját üzletemet is megismerni. Pécs egyébként is fontos célpont most a nemzetközi szövetségek számára, hiszen tudni akarják, milyen vendéglátással várja a turistákat Európa Kulturális Fővárosa. Más városainkban is találtak volna hasonló színvonalon működő éttermet – ez a díj most Pécsnek csinál jó reklámot.
– Miért köszön le az MVI elnöki tisztségéről?
– 1992 óta veszek részt az elnökség munkájában, 8 éve elnökként: ez nagy megtiszteltetés számomra. Igyekeztem maximálisan képviselni a szakma érdekeit, rengeteg csatában vettem részt, úgy gondolom, a szervezet munkájában új, dinamikus emberekre van szükség. Nem köszönök el, ha a tapasztalatomra szükség lesz, a testület továbbra is számíthat rám, de szeretnék már saját vállalkozásomra sokkal több időt szánni.
– Mi jellemezte az elmúlt 8 év munkáját?
– A sziszifuszi harc, hogy felelős intézményi gazdája, ágazati vezetése legyen a szakmának, és hogy a minisztériumban, amelyikhez éppen tartozunk, legyen a területnek legalább valamiféle felelőse, aki képviseli a magyar vendéglátás érdekeit. Az MVI 20 év óta minden kormánynak benyújtotta javaslatait, gazdasági-stratégiai terveit; általában el is ismerték igazunkat, de a jogalkotásban aztán ez soha nem mutatkozott meg. Ahelyett, hogy a szakmát bevonták volna az őt érintő kérdésekbe, mindig utánkövető munkát kellett végeznünk, rossz jogszabályok ellen kellett harcolnunk.
– Voltak komoly eredményeik?
– Több is, de csak párat emelnék ki! Jó partnerkapcsolatot sikerült kialakítanunk az Artisjussal, konszolidálni tudtuk a korábban elmérgesedett kapcsolatot, és ami fontosabb, a vendéglátósok által fizetett díjak mértékét is. Sikerült visszavonatni a standolási törvényt – itt 90 százalékban érvényesítettük az ebben a küzdelemben végre együtt fellépő szakma érdekeit. Vissza tudtuk verni a vendéglátóegységek teljes dohányzási tilalmáról szóló rendelet tervezetét, ami a csökkenő fogyasztás és a recesszió miatt óriási forgalomkiesést jelentett volna. És ami az érdekképviseleti munkában igencsak fontos: nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a sajtóval. Elismerték az MVI véleményének relevanciáját vendéglátó-ipari kérdésekben, a média legtöbb esetben tőlünk kér állásfoglalást a problémás helyzetekben.
– Mindez kívülről néha „one man show”-nak tűnt.
– Szó sincs róla, az elnökség közös munkával hozta meg döntéseit, én pedig az a személy voltam, aki szintetizálta a néha eltérő véleményeket, és arcot adott az elképzelések kommunikálásához. Még akkor sem becsülném túl ezt a szerepet, ha most láthatnám a rengeteg befektetett munkám eredményét. Sokkal több tervemet szerettem volna megvalósítani.
– Kit ajánlana a saját helyére?
– A jelölés feladatát az elnökséggel közösen próbáljuk megoldani. Abban biztos vagyok, hogy olyan ember kell, aki maga is aktív a szakmában, így a hátán érzi a döntések súlyát. Lényegesnek tartom, hogy az elnökségben megfelelő arányban legyenek jelen vidékiek. Az új elnöknek számos feladatot adok át, ezek közül a legjelentősebb a magyar termékek piacképességéért folytatott küzdelem folytatása, valamint egy koncessziós törvény átverekedése a parlamentben.
– Saját étterme teljesítményére milyen hatással volt a közösségi munka?
– Az utóbbi 1-2 évben nagyon megváltozott a munkaerőpiac, a legjobb embereim elmentek külföldre, és nem minden területen tudtam pótolni őket. Az üzlet teljesítménye hullámzó lett. Egy kolléga figyelmeztetett: az ipartestület elnökének üzletében ilyen nem fordulhat elő. Igaza volt, köszönöm is neki: még időben tudtam váltani.
– Miről fog szólni a jövője?
– Nem fogok eltűnni a szakmai közéletből, dolgozom egy programon, ami nem közvetlenül az érdekvédelmet érinti, de a vendéglátás fejlődését szolgálhatja. Erre térjünk inkább később vissza.