A Maximilian

Ja, így könnyű… A legismertebb magyar márkákból kettőt tartalmaz a címke: Zwack és Tokaji. Ha még a PICK is rajta lenne, szinte lefednénk a top magyar vertikumot. Azért így sem rossz, közel 70 százalékos ismertség azonnal, és még meg sem kóstoltuk a nemes nedűt.Miért és kiknek született meg e termék? Észrevettek egy kicsiny rést azon a polcon, amely a konyakkal kezdődik és a whiskyig tart. Továbbá létrejött egy jól definiálható, fizetőképes fogyasztóréteg, aki keresi a minőségi szolgáltatásokat és termékeket szakmai és magánéletében egyaránt, és szívesebben válogat erről a polcról, mint a … ízű szeszes italok közül.
A mi emberünk nem a mámort keresi, hanem egy ízt, kialakult egészséges értékrendje van, amelyben nemhogy lényegtelen a nyugati divathullám, kimondottan érték a magyar minőség. Úgy tűnik, recept, vásárló, hely van – akkor miért ne készítenének egy kitűnő terméket?

Múltból jövőt
Azt mondják: „Akinek nincs múltja, jövője sem lesz.” A Zwack-háznak aztán van múltja, csinál hát egy kis jövőt. Van is mihez nyúlnia annak, akinek családi fotóalbumában a fényképezés hőskorából való litográfiák is szép számmal megtalálhatók, és ugyanebből a korból származó, kitűnő receptúrák. Max Zwack már az 1900-as évek elején megalkotta a Tokay Brandyt, most a szép sikereket megélt termék reinkarnálódik a nagy előd tiszteletére Maximilian néven. Kár, hogy a kategórianév nem reinkarnálódott, mert így kicsit nehezebb beazonosítani.

A kategória
Besorolása szerint ez a termék egy Zwack Maximilian Tokaji különlegesség 1912, ami jó, mert ebben a rendkívül összetett kategóriában vélhetően nem lesz versenytársa. Másfelől mégiscsak furcsa, hogy ha megkérdezik, mit iszunk, miután elmondjuk, akkor se tudják, hogy mit is. Erről eszembe jut Csehov egyik karaktere: Szimeonov-Piscsik, Borisz Boriszovics, akit közeli barátai
egyszerűen csak Szimeonov-Piscsik Borisz Boriszovics-nak szólítottak, a sodró lendületű párbeszédeket mindannyian ismerjük (minden tiszteletem mellett).
Persze, ha elrabolnának az ufonauták azzal a céllal, hogy Földünkről fontos információkat húzzanak ki belőlem, elég nehezen magyaráznám el azt is, hogy mi az a Coca-Cola, és miért?!… Meg a tutti-fruttit sem értem, és mindig lehangol, ha a dögös energiaitalok hátoldalán ezt olvasom.
A lényeg tehát, hogy idővel a Maximilian is evidens lesz, addig pedig, ha szavakban nem is, karakterében egyértelművé teszi hovatartozását.

A megjelenés
Az üvegsziluett klasszikus konyakos, az ital érett, telt borostyánszínű, sokat ígér és sokat is nyújt. Az íves formán belül hosszanti lapolás teszi egyedivé, amelynek további pozitívuma, hogy a címke biztosan nem gyűrődik. Az üveghez képest relatív kis címke a minimálkoncepció első jele, továbbiakat a címke belső szerkezetében fedezhetünk fel. A kategóriára annyira jellemző barokk motívumok jelzésértékűek, a fekete/bézs letisztult, enyhén archaikus. Egy fehér címke arrogáns, egy sötét pedig süppedős lenne, ami elmenne egy bárban, de észrevehetetlen a kiskerben. A címke matt, mint a nagymama lekvárján, tovább hangsúlyozva a hagyományt, amire még egy lapáttal rádob a fekete keret, amely merített papírhatást kelt bizonytalan belső vonalvezetésével. A betűk klasszikus tokaji jegyeket hordoznak, de a szavak hierarchiájában a Maximilian nyert, így ha kategóriánk nincs is, nevünk azért van.
A termék tehát teljesítette a hagyományt, a kommunikáció meg majd a jövőt. Nekünk, vásárlóknak pedig nincs más dolgunk, választunk a humidorunkból az estéhez illő könnyű, dominikai szivart, egyharmadig töltünk egy egyenes falú, vastag aljú poharat ezzel a különlegességgel, és kényelmesen elhelyezkedünk egy támlás kerti székben… Ha a parajos lazacsztékből mértékkel fogyasztottunk, aktív résztvevői lehetünk a baráti beszélgetésnek.
www.kameleon.hu