A magyar láncokban jelentősen kisebb az import aránya

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar jövője a magyar fogyasztók döntésén múlik: azon, hogy hazait vagy külföldit vásárolnak-e – állapították meg az Agrár-Európa Tanácsadó Kft. és a Kopint-Tárki Zrt. kutatói az élelmiszer-gazdaság történéseit taglaló Agrármonitor legfrissebb, idei nyári kötetének bemutatóján. Fontos változást jelez a fogyasztói piacon, hogy egyre többen keresik a hazait a boltokban, de még nem annyian, hogy ettől a magyar élelmiszergyártás helyzete látványosan javulna. Ezzel együtt az idén tizedével csökken a mezőgazdasági termelés. A piackutatók felmérései szerint annyiban javult a helyzet, hogy a választási szempontok fontossági sorrendjében a minőséget és az árat már szorosan követi a magyar termék származása. Ezenkívül sok jóról nem tudtak beszámolni: a belföldi élelmiszerpiac harmadik éve tartó zsugorodása az év első felében sem állt meg, sőt némileg – 2,6 százalékkal – fel is gyorsult az előző év hasonló időszakához viszonyítva.
Az élelmiszer-gazdaság alapját jelentő mezőgazdasági termelés kilátásai az utóbbi hónapok viszonylag kedvező időjárása miatt kissé javultak. A tavalyi, csaknem rekordév után 2009 így átlagos mezőgazdasági év lehet.

Belföldi visszaesés, exportnövekedés
A kalászos gabona termése negyedével marad el a tavalyitól. Repcéből 14 százalékkal termett kevesebb. A kukoricánál 15-20 százalékos lehet a visszaesés. A napraforgó megközelítheti a tavalyi szintet, a zöldség és a gyümölcs talán meg is haladhatja azt. A tejtermelés és a sertéstartás 10 százalékkal eshet vissza, a baromfitartás szinten maradhat. Az első félévben a tejfelvásárlás 10 százalékkal csökkent. A sertésállomány júniusban 14 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól.
A mezőgazdasági termelés visszaesése idén 8-10 százalékos lehet. Az ágazati hozzáadott érték 10-15 százalékkal marad el a tavalyitól.
A belföldi élelmiszerpiac harmadik esztendeje tartó zsugorodása az utóbbi hónapokban kissé gyorsult: a visszaesés az első félévben 2,6 százalékos volt. (A teljes élelmiszer-kiskereskedelemben 3,2 százalékos.)
Az élelmiszeripar lejtmenete folytatódott, bár a csökkenés üteme mérséklődött: a termelés az első félévben 2,2 százalékkal esett vissza. A belföldi eladások 3,3 százalékkal csökkentek, az export 4,4 százalékkal emelkedett. Növekedést csak az elsődleges húsfeldolgozás és a malomipar mutat. Drasztikus a visszaesés ugyanakkor a hús- és baromfihús-készítmény gyártásában (-16,5 százalék), a söriparban (-20,5 százalék) és mindenekelőtt a dohányiparban (-59,8 százalék).

Az élelmiszerlánc gyengeségei
Az év első öt hónapjában az élelmiszerexport értéke euróban 8,1 százalékkal, az importé 9,5 százalékkal esett vissza. Nagymértékben nőtt az olajos magvak kivitele, miközben a tejtermékeké visszaesett. Az import szerkezete alaposan átrendeződött: a tavalyinál lényegesen kisebb volt a gyümölcs és zöldség, az állati takarmány, a gabona és a gabonakészítmények, a tejtermékek, a kávé, tea és fűszerek importjának értéke. Növekedett viszont a hús- és húskészítmény-behozatal. A cserearányok kedvezőtlenül alakulnak: az árak visszarendeződésével az importárak 11,2 százalékkal emelkedtek, az exportárak 2,9 százalékkal csökkentek. A kiviteli többlet csaknem pontosan megegyezik a tavalyival.
Az import szerkezetének vizsgálata rámutat a hazai élelmiszerlánc hiányosságaira. Miközben főként alapanyagot exportálunk, addig magas feldolgozottságú termékekből egyre többet hozunk be. Az importadatok további elemzésével megállapítható az is, hogy a régiós szinten gondolkodó multinacionális cégek a számukra legkedvezőbb feltételeket nyújtó helyre – többnyire határainkon túlra – viszik az ismert hazai márkák, mint a Sport csokik vagy a Globus húskonzervek gyártását. Szabó Márton, a Kopint-Tárki vezető kutatója elmondta, hogy 11 kiskereskedelmi hálózatnál megszámolták az élelmiszercikkeket. Kiderült, hogy a külföldi tulajdonban lévő láncoknál a termékek 24-36 százaléka származott külföldről, a magyar láncoknál ez az arány csak 20-21 százalékos. A boltokban talált, itthon is előállítható sajtok 46, a tejek 25, a borok 18, a tojás, étolaj, paradicsom, paprika, alma, vöröshagyma 10-15 százaléka volt külföldi eredetű.

Félmilliárd euró veszett el
A Kopint-Tárki eredményei szerint 2000. és 2003. között az import aránya alig változott (12-13 százalék). A csatlakozás évében 17 százalékra nőtt, majd 2005.-ben 26 százalékra ugrott. Ezután lassabban, de folyamatosan emelkedett 2008.-ig.
Az uniós csatlakozást megelőző időszakhoz viszonyítva a legnagyobb árbevétel-növekményt mutató termékcsoportok a következők: cukor, sertéshús, sajtok, csokoládé, édesipari termékek, étrendkiegészítők és egyéb élelmiszerek, szójapogácsa, cigaretta.
A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar nemzetközi – mindenekelőtt az unió piacán megnyilvánuló – versenyképességét tükrözi az egyes termékcsoportok külkereskedelmi mérlege. A jelentős nettó importőri pozíció versenyképességi problémákat jelezhet.
A feldolgozott élelmiszerek közül számos termék gyártását a Magyarországon működő multinacionális élelmiszeripari cégek szüntették meg, illetve csökkentették az utóbbi években, miközben a régió más országaiban növelték a gyártást. Ezeket a termelésáthelyezési döntéseket is versenyképességi szempontok alapján hozták (margarin, csokoládé, édesipari lisztesáru, cigaretta), tehát szintén magyar gyengeségeket jeleznek.
Az importtöbblet nagysága, a nettó importőr pozíció mértéke különösen elgondolkodtató a következő, egy kivétellel magas fokon feldolgozott élelmiszereknél: sajt, margarin, csokoládé, kekszek, egyéb élelmiszer-készítmények (étrendkiegészítők stb.), szesz/likőr és cigaretta. E néhány termékcsoport 2008-ban együttesen több mint félmilliárd euróval rontotta a külkereskedelmi mérleget.

Hazahúz a szív?
Egyes vélemények szerint a külföldi tulajdonú láncok importjának eredetét többnyire a cégek nemzeti hovatartozása határozza meg, azaz például a német láncok előnyben részesítik a német eredetű árut.
Ezt a feltevést a Kopint-Tárki munkatársainak üzletlátogatások révén szerzett tapasztalatai nem, illetve csak kis részben igazolták. A külföldi eredetű tej, sajt és bor kínálatát vizsgálták meg – a zöldség-gyümölcs nem alkalmas erre, mert beszerzési forrásait döntően az éghajlati adottságok határozzák meg.
A tej esetében négy lánc, illetve tulajdonosi csoport egyáltalán nem importált az „anyaországból”, egy lánc importjának a fele származott onnan, egy tulajdonosi csoport három üzletláncában viszont a tejimport kétharmada az anyaországból származott, tehát itt gyanítható az elfogultság. Magyar szempontból fontos tanulság lehet azonban, hogy a multinacionális láncok tejimportjának jelentős része cseh, szlovák és lengyel eredetű, ami azt igazolja, hogy a versenyképes termelők és feldolgozók áruja eljuthat a régió más országainak üzleteibe is.
A sajtok esetében egy lánc egyáltalán nem importált az anyaországból, négy láncnál az anyaországból származó behozatal az összes importnak csak kis hányada, egy másik láncnál a fele, két diszkontláncnál viszont a döntő többsége. Hasonló torzítást tapasztaltak a bor esetében az egyik hipermarketben, ahol az import kétharmada érkezett az anyaországból – egy másik hipermarketben viszont csak az egyharmada.
Megállapították azt is, hogy az elmúlt évek során elveszített piaci részesedésüket a hazai élelmiszertermelők csak nagyon nehezen szerezhetik vissza. Az importtal tartósan együtt kell élniük, és nem tekinthetik azt „piaczavaró” tényezőnek – különösen nem az exportorientált agrárszektorban. Az egyre élesebb versenynek egyébként nemcsak a fogyasztók, hanem a hazai élelmiszer-termelők is hasznát látják versenyképességük javulása által. Ehhez a hazai és az importáru számára természetesen egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani.
Cz. P.