A Hat Gon­dol­ko­dó Ka­lap rend­sze­re

Szerző: trademagazin Dátum: 2007. 04. 25. 08:00

A dön­té­sek ha­té­kony­sá­gá­nak nö­ve­lé­se egy­re gyak­rab­ban sze­re­pel a köz­gaz­da­sá­gi üz­le­ti szak­iro­da­lom­ban. Más kér­dés, hogy a va­ló­ság­ban kik, men­­nyi­re meg­fon­tol­tan, s fő­leg mi­lyen ered­mé­nye­sen dön­te­nek nagy hor­de­re­jű üz­le­ti kér­dé­sek­ben vagy vá­sár­lás­kor, kü­lön­bö­ző már­kák kö­zött. A gon­dol­ko­zás­fej­lesz­tés bo­nyo­lult fo­lya­ma­tá­nak sa­já­tos szem­pont­ja­i­ról két elő­adást is tar­tott Edward de Bono, a vi­lág­hí­rű or­vos és pszi­cho­ló­gus Bu­da­pes­ten, áp­ri­lis­ban. A brit szü­le­té­sű szak­ér­tő in­ter­jút adott a Trade ma­ga­zin­nak.A gon­dol­ko­dás fő ne­héz­sé­ge a ben­nünk lé­vő zsú­folt­ság és ku­sza­ság. Túl so­kat pró­bá­lunk meg egy­szer­re csi­nál­ni. Az ér­zel­mek, in­for­má­ció, lo­gi­ka, re­mény és kre­a­ti­vi­tás mind ott zsú­fo­lód­nak ben­nünk, és mind egy­szer­re kér szót. Olyan ez, mint­ha egy­szer­re túl sok lab­dá­val pró­bál­nánk zsong­lőr­köd­ni – fo­gal­maz­ta meg az alap­hely­ze­tet Edward de Bono, akit a könyv­fesz­ti­vál­ra a Ma­na­ger Könyv­ki­adó hí­vott meg ab­ból az al­ka­lom­ból, hogy ki­ad­ta „Hat gon­dol­ko­dó ka­lap – A pár­hu­za­mos gon­dol­ko­dás hat sza­ka­sza” cí­mű köny­vét.

Kri­ti­zá­lók, ötletelők és a töb­bi­ek
A kö­zép-eu­ró­pai egye­te­men a gon­dol­ko­zás fej­lesz­té­sé­ről tar­tott elő­adá­sá­ban mód­sze­ré­nek új­sze­rű­ség­ét né­hány tí­pus fel­vá­zo­lá­sá­val ér­zé­kel­tet­te. Pél­dá­ul mind­an­­nyi­an is­me­rünk olyan em­bert, aki egy meg­be­szé­lé­sen foly­ton, min­dent kri­ti­zál. Mint­ha él­vez­né, hogy min­den­ről ne­ga­tív vé­le­ményt nyil­vá­nít.
Má­sok fá­rad­ha­tat­la­nul jön­nek új és új öt­le­tek­kel. Leg­több­ször anél­kül, hogy te­kin­tet­tel len­né­nek a re­a­li­tá­sok­ra. Ha csök­ken az el­adás, és va­la­ki egy vál­la­lat­nál a rek­lám­ki­adá­sok nö­ve­lé­sét ja­va­sol­ja, ak­kor az újí­tók in­kább árat csök­ken­te­né­nek. Ha egy ve­ze­tő ár­en­ged­mé­nyes ak­ci­ók­ban lát­ja a meg­ol­dást, ak­kor az öt­let­em­ber in­kább egyet fi­zet, ket­tőt kap promóciót szor­gal­maz.
Egy har­ma­dik szél­ső­sé­ges tí­pus a té­nyek, in­for­má­ci­ók gyűj­té­sé­re es­kü­szik. Min­den ener­gi­á­já­val egy hely­zet mi­nél pon­to­sabb meg­ér­té­sé­re tö­rek­szik. Mi­köz­ben ide­je len­ne a szin­té­zis­nek, dön­tés kel­le­ne a meg­ol­dás ér­de­ké­ben, és em­be­rek vár­nak a fel­ada­tok ki­je­lö­lé­sé­re.
Ezt a za­vart szün­te­ti meg Edward de Bono mód­sze­re, amely­nek lé­nye­ge, hogy egy ér­te­kez­le­ten vagy meg­be­szé­lé­sen ne ke­ve­red­je­nek a dol­gok: a gon­dol­ko­dá­si fo­lya­ma­tot ugyan­is sza­ka­szok­ra bont­ja. Nem em­be­re­ket cím­kéz, sőt el­len­ke­ző­leg: min­den­kit ké­pes­sé tesz ar­ra, hogy el tud­ja vá­lasz­ta­ni az ér­zel­me­ket a lo­gi­ká­tól, a kre­a­ti­vi­tást az in­for­má­ci­ó­tól és így to­vább.
A gon­dol­ko­dá­si fo­lya­mat sza­ka­szo­lá­sát a Hat Gon­dol­ko­dó Ka­lap kon­cep­ci­ó­já­nak ne­ve­zi az egy­sze­rűbb meg­ér­tés ked­vé­ért. A ka­la­pok jel­ké­pe­zik a gon­dol­ko­zás egyes tí­pu­sa­i­nak ter­mé­sze­tét és ha­tá­sa­it.

A gon­dol­ko­zás meg­szer­ve­zé­se és az in­for­má­ci­ók
Edward de Bono ta­pasz­ta­la­tai sze­rint egy kö­zös vagy egyé­ni struktúrált gon­dol­ko­zá­si fo­lya­mat so­rán ál­ta­lá­ban leg­el­ső sza­kasz gya­nánt szok­ták vá­lasz­ta­ni ma­ga a gon­dol­ko­zás meg­szer­ve­zé­sét: a prob­lé­ma, a cél és a hoz­zá ve­ze­tő meg­ol­dá­sok át­te­kin­té­se hasz­nos ki­in­du­ló­pont le­het. Jel­ké­pe a kék ka­lap.
– Itt a fo­ku­szá­lás a lé­nyeg – hang­sú­lyoz­ta. – A jó gon­dol­ko­dó és a gyen­ge gon­dol­ko­dó kö­zöt­ti kü­lönb­ség gyak­ran a fo­ku­szá­lá­si, kon­cent­rá­ló­ké­pes­ség­ben rej­lik. Tud­nunk kell, mi­ről szól­jon a gon­dol­ko­dás. Nem elég, ha fe­jünk­ben csak a gon­dol­ko­dás szé­le­sebb ér­te­lem­ben vett cél­ja ala­kult ki. Pél­dá­ul adott eset­ben ar­ra aka­runk kon­cent­rál­tan fel­ké­szül­ni, hogy mi­lyen vá­la­szo­kat ad­ha­tunk ver­seny­tár­sa­ink ár­le­szál­lí­tá­sára. Vagy új szeg­men­se­ket ke­re­sünk üz­le­te­ink for­gal­má­nak nö­ve­lé­sé­re, és mér­le­gel­jük, ér­de­mes-e rá­ven­ni az idő­sebb ve­vő­ket ar­ra, hogy csúcs­idő­sza­kon kí­vül lá­to­gas­sa­nak el üz­le­te­ink­be.
Fe­hér ka­lap jel­ké­pe­zi az el­ér­he­tő és szük­sé­ges in­for­má­ci­ók szám­ba­vé­tel­ét. Eb­ben a fá­zis­ban az egyén sa­ját ma­ga szá­má­ra vagy több em­ber kö­zö­sen a kö­vet­ke­ző kér­dé­se­ket vá­la­szol­ja meg: Mi­lyen in­for­má­ci­ónk van? Mi­lye­nek­re van szük­sé­günk? Mi­lyen fon­tos in­for­má­ci­ók hi­á­nyoz­nak? Mi­lyen kér­dé­sek­re ke­res­sük a vá­laszt? Ho­gyan sze­rez­zük meg a szük­sé­ges in­for­má­ci­ó­kat?
Itt a té­nyek do­mi­nál­nak. De a vi­lág­já­ró elő­adó fi­gyel­mez­tet:
– Amit tény­ként ke­ze­lünk, az sok­szor csak jó­hi­sze­mű vé­le­mény, vagy egy adott pil­la­nat­ban ér­vé­nyes sze­mé­lyes meg­győ­ző­dés.


Ér­zel­mek a dön­tés­ho­za­tal­ban
Ki ne vett vol­na részt olyan ér­te­kez­le­ten, ahol üz­le­ti prob­lé­mák meg­ol­dá­sán gon­dol­koz­nak, és egyes részt­ve­vők min­den mon­da­tu­kat az­zal kez­dik: Úgy ér­zem, hogy… Õk kép­ze­let­ben szün­te­le­nül a pi­ros ka­la­pot vi­se­lik, az ér­zel­mek és in­ten­ci­ók je­lét. Ha azon­ban sza­ka­szo­san és struktúráltan fo­lyik a kö­zös mun­ka, ak­kor csak az ér­zel­mek ki­fe­je­zé­sé­nek ide­jén van he­lye az ef­fé­le meg­nyil­vá­nu­lá­sok­nak, mint pél­dá­ul:
„Ne kér­dez­ze tő­lem, mi­ért. Csak nem sze­re­tem ezt az üz­le­tet, amit kö­töt­tünk. Sze­rin­tem ször­nyű.” „Ösz­tö­nöm azt súg­ja, hogy ön azért el­len­zi a fú­zi­ót, mert meg sze­ret­né tar­ta­ni ál­lá­sát, nem pe­dig azért, mert úgy elő­nyö­sebb a rész­vé­nye­sek­nek.”
– Minden ér­zel­met ér­de­mes ki­fe­je­zés­re jut­tat­ni. Ha egy ér­te­kez­let részt­ve­vői fel­te­szik a kép­ze­let­be­li pi­ros ka­la­pot, ak­kor han­got ad­hat­nak ér­zé­se­ik­nek és sej­té­se­ik­nek – hal­lot­tuk az elő­adás­ban. – Az ér­zel­mek a dön­tés­ho­za­tal szer­ves ré­szét ké­pe­zik, te­hát el kell gon­dol­kod­nunk raj­tuk. Bu­ta­ság len­ne ab­ban re­mény­ked­ni, hogy az ér­zel­mek ma­guk­tól tá­voz­nak, és át­ad­ják a sze­re­pet a tisz­ta és lo­gi­kus gon­dol­ko­dás­nak.
S ez­zel kap­cso­lat­ban még egy ér­de­kes meg­jegy­zés:
– A pi­ros ka­lap sza­ka­sza nem az ér­zel­mek ki­kür­tö­lé­sé­re va­ló, jól­le­het egye­sek kí­sér­tés­be es­nek, hogy er­re a cél­ra hasz­nál­ják. Ez a sza­kasz leg­in­kább egy tü­kör­re ha­son­lít, amely az ér­zel­me­ket komp­le­xi­tá­suk­ban tük­rö­zi vis­­sza.

In­do­kolt óva­tos­ság vagy sze­rep­lés­vágy?
Az óva­tos­ság: a ne­héz­sé­gek és prob­lé­mák meg­ne­ve­zé­se fe­ke­te ka­la­pot ka­pott a struktúrált rend­szer­ben. Ezt hasz­nál­ják leg­gyak­rab­ban, és va­ló­szí­nű­leg a leg­fon­to­sabb.
Né­hány gya­kor­la­ti pél­da ér­zé­kel­te­ti, mi­ről van szó:
„Ér­té­ke­sít­ésünk ug­rás­sze­rű­en meg­nőtt a rek­lám­kam­pány ha­tá­sá­ra. Van va­la­mi, ami­ért óva­tos­nak kel­le­ne len­nünk ez­zel kap­cso­lat­ban? Gon­dol­juk vé­gig ezt a fe­ke­te ka­lap je­gyé­ben.”
„A koz­me­ti­kai ipar­ban el­töl­tött húsz év után azt kell mon­da­nom, hogy ta­pasz­ta­la­ta­im sze­rint ugyan­az a már­ka nem le­het pré­mi­um és tö­meg­áru szeg­mens­ben is. Ez így nem mű­kö­dik.”
„Ha le­szál­lít­juk az ára­in­kat, olyan ve­szélyt lá­tok, hogy a kon­ku­ren­cia ugyan­csak lej­jebb megy az ára­i­val.”
Mind­ezek­kel kap­cso­lat­ban az elő­adó meg­em­lí­tet­te:
– Sokkal kön­­nyebb kri­ti­kus­nak len­ni, mint konst­ruk­tív­nak. Egye­sek ön­ké­pe és sa­ját fon­tos­sá­gá­ba ve­tett hi­te kri­ti­kai haj­la­mán alap­szik. Meg­be­szé­lé­se­ken az em­be­rek sze­re­pel­ni akar­nak, azt sze­ret­nék, hogy ész­re­ve­gyék őket. Hoz­zá akar­nak szól­ni a té­má­hoz, és er­re a leg­kön­­nyebb mód az „Igen, de…” tí­pu­sú vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás.
Hoz­zá­fűz­te, ha egy öt­let 95 szá­za­lék­ban ki­tű­nő, ak­kor mu­tat­koz­hat olyan ten­den­cia, hogy a meg­be­szé­lés so­rán a ke­vés­bé ki­tű­nő 5 szá­za­lék­ra össz­pon­to­sí­ta­nak. Ez a ter­ve­zé­si sza­kasz­ban igen hasz­nos, de az ér­té­ke­lé­si sza­kasz­ban már a ki­tű­nő 95 szá­za­lé­kot kel­le­ne el­is­mer­ni:
– A fe­ke­te ka­lap túl­zott hasz­ná­la­ta, a vé­get nem érő óva­tos­ság, koc­ká­zat­ke­rü­lés és kri­ti­ka nem se­gít. Jó, ha ezek fon­tos­sá­gát fel­is­me­rik, de ugyan­olyan lé­nye­ges, hogy ne ad­ja­nak ne­kik az in­do­kolt­nál na­gyobb te­ret.

Óva­tos és po­zi­tív én
Sár­ga ka­la­pot ka­pott a kulcs­fon­tos­sá­gú ötö­dik sza­kasz: az ér­té­kek fel­is­me­ré­se. Ez a po­zi­tív gon­dol­ko­zás vi­lá­ga, ahol az elő­nyök­re össz­pon­to­sí­ta­nak, és op­ti­mis­tán ter­ve­zik a vég­re­haj­tást.
Eb­ben a sza­kasz­ban pél­dá­ul ilyen fel­ve­té­sek han­goz­hat­nak el:
„Óva­tos­sá­gom azt súg­ja, hogy az ol­csó új ön­gyúj­tó ár­ta­ni fog az el­adá­sa­ink­nak. Po­zi­tív énem vi­szont úgy lát­ja, hogy az ol­csó ön­gyúj­tó ki­irt­ja a pi­ac kö­zép­ső szeg­men­sét, és így egyes vá­sár­ló­kat ar­ra kész­tet, hogy át­men­je­nek a drá­ga szeg­mens­be, ami vi­szont elő­nyös szá­munk­ra.”
„Ké­rem, mond­jon ne­kem konk­rét ja­vas­la­to­kat. Mi­nél töb­bet, an­nál jobb.”
Itt a lé­nyeg az elő­adó sze­rint a po­zi­tív at­ti­tűd. A gon­dol­ko­dás a le­het­sé­ges elő­nyö­ket és ér­té­ke­ket igyek­szik meg­lát­ni. S mi­helyt meg­fo­gal­maz­za, jö­het a fel­ku­ta­tás.
A kre­a­tív gon­dol­ko­dás je­le a zöld ka­lap. Eb­ben a sza­kasz­ban árad­hat­nak az új öt­le­tek, új el­kép­ze­lé­sek és új fel­fo­gá­sok. Itt azt ku­tat­ja az em­ber, mi­ként sza­kad­hat el ré­gi öt­le­te­i­től és ru­tin­ja­i­tól an­nak ér­de­ké­ben, hogy job­ba­kat ta­lál­jon.
Töb­bek kö­zött ak­kor jön jól a kre­a­ti­vi­tás, ami­kor úgy érez­zük, hogy a dol­go­kat egy­sze­rűb­ben vagy job­ban is meg le­het­ne csi­nál­ni. En­nek el­le­né­re a kre­a­ti­vi­tás gyen­ge lá­ba­kon áll Edward de Bono sze­rint:
– Úgy tűn­het, mint­ha nem len­ne szük­sé­ges ré­sze a gon­dol­ko­dás­nak. Pe­dig a zöld ka­la­pos sza­kasz be­ik­ta­tá­sá­val a kre­a­ti­vi­tás is a gon­dol­ko­dás el­is­mert ré­szé­vé vál­hat.
Fo­lya­ma­to­san vál­to­zó vi­lá­gunk­ban a rög­zült szi­tu­á­ci­ók és ha­gyo­má­nyos meg­íté­lé­sek már nem min­den eset­ben ér­vé­nye­sek, ér­vel Edward de Bono. Ahe­lyett, hogy meg­ál­la­pí­ta­nánk, mi­lyen mó­don juh­ta­tunk elő­re az úton, gyak­ran ma­gát az elő­re­ve­ze­tő utat kell meg­ter­vez­nünk vagy ki­ta­lál­nunk. A Hat Gon­dol­ko­dó Ka­lap rend­sze­ré­nek lé­nye­ge, hogy min­den em­ber ké­pes le­gyen mind­egyik gon­dol­ko­zá­si sza­kasz­ban ha­té­ko­nyan részt ven­ni.
Ba­jai Er­nő

Kapcsolódó cikkeink