Digitális jólét – szerkesztői véleménysarok
Alig több mint két évtizeddel ezelőtt már vígan fütyörésztek a modemek, már nem kellett vezeték a telefonáláshoz, és kezdték élvezni a vásárlók, hogy a végtelen hosszú polcokon bármit megkaphatnak a hiperekben. És már annak is több mint tíz éve, hogy megtanultunk kijelzőt tapizni, manapság pedig naponta átlagosan két órán át bámuljuk leszegett fejjel a digitális tartalmat.
És mindeközben jólét van. Jólesik, hogy minden egy kattintásra van, kapcsolatot teremthetünk, üzenhetünk, informálódhatunk, vásárolhatunk, tájékozódhatunk, egy eszközzel a zsebünkben, pillanatokon belül. Jó így létezni, hogy a technológia nagyon sok terhet levesz a vállunkról. Amit eddig napokig tartott elintézni, most megtehetjük pár perc vagy pár óra alatt, ráadásul bárhol. Így rengeteg időnk marad – de mire is? Többnyire arra, hogy ugyanezt a technológiát felesleges időtöltésre használjuk. Arra, hogy a személyes emberi kapcsolatokat felületes érintkezésekre cseréljük. Arra, hogy a digitalizálódás adta végtelen univerzumban teljesen szétaprózódjunk, és a megtakarított rengeteg idő ellenére is soha véget nem érő rohanásba, kapkodásba kergessük magunkat.
„Mit tetszik parancsolni?” – kérdezte a hentes a pult mögött. „Ez megfelelő? Inkább ezt? Jó, akkor becsomagolom. És hogy tetszik lenni? Gyerkőcök bírják a sulit?” – igen, ez volt a dialógusos kereskedelem, ami egyaránt jót tett kereskedőnek és eladónak. Manapság erre alig van esély: a húst előre csomagolják, a megrendelt terméket pedig kiszállítják – gyakran úgy, hogy ott sem vagyunk, hogy átvegyük.
Nyolc osztály. Ez pont arra elég, hogy egy kisgyerekből kiskamasz váljon, megtanuljon alkalmazkodni, tanulni, elkezdje érteni a világot. Mindenhez idő kell: befogadni az új tudást, megszokni a változást, kitapasztalni az új lehetőségeket. Ez az idő pedig manapság nem létezik. A technológiai innováció sebessége nem egyeztethető össze az ember alkalmazkodóképességével. Észvesztve loholunk önnön fejlődésünk után, az időspirál pedig egyre végtelenebbnek tűnik.
De hamarosan rájövünk: a jólét lehet digitális, de a jóllét kulcsa maga az ember. //
Kapcsolódó cikkeink
Minden szempontból meggyőzően teljesített az idei EuroCIS
A kiskereskedelem jövője a technológiáról és az innovációról szól, amelynek…
Tovább olvasom >A talajélet javítása a levegőből is lehetséges
Együttműködési megállapodást írt alá a MATE Tangazdaság Nonprofit Kft., az…
Tovább olvasom >Nő a digitális tartalom súlya az agrárberuházási pályázatoknál
Az adatalapú és precíziós technológiákat alkalmazó gazdálkodás minden olyan gazdálkodó…
Tovább olvasom >További cikkeink
Az ember birka, amerről a kolomp szól, arra megy – Puskás Tamás színész, rendező a FutureTalks podcastban
A színházi világ gazdasági hátteréről, a családról és színészlét kihívásairól…
Tovább olvasom >Nemzetgazdasági szempontok
A Magyarországon működő, növényi alapú élelmiszereket gyártók és -forgalmazók érdekképviseleti…
Tovább olvasom >Húzzák magukkal az iparági trendek a hullámkartonszegmenst
A világ egyik vezető stratégiai tanácsadó és piackutató vállalata, az…
Tovább olvasom >