Csúcson a haltermelés

Tovább bővül a globális haltermelés a következő évtizedben, annak ellenére, hogy a tenyésztett állomány korábbi robbanásszerű növekedése lassul és vadon élő halak halászata kiegyenlítődni látszik –olvasható az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új jelentésében.

A szervezet frissen közzétett kiadványa, A halászat és akvakultúra helyzete a világban (SOFIA) szerint 2030-ra a halászat és az akvakultúra összesített kibocsátása 201 millió tonnára nő majd.

A prognosztizált érték 18%-kal haladja meg a jelenlegi 171 millió tonna termelési szintet.

A jövőbeni növekedés azonban folyamatos fejlesztéseket igényel, melyek magukba foglalják a halászati gazdálkodási rendszerek erősítését, a veszteségek és a hulladék mérséklését, illetve bizonyos problémák kezelését, mint az illegális halászat, a vizek szennyezése és az éghajlatváltozás.

„Az ágazatban vannak még kihívások, ilyen például a nem fenntartható halászat arányának csökkentése,” – mondta a FAO főigazgatója, José Graziano da Silva.

Trendek a globális halállományban

A FAO szerint 90,9 millió tonna vadon élő halat fogtak ki 2016-ban. Ez kis mértékűnek mondható 2 millió tonnás csökkenést jelent az előző évhez képest, mely betudható az El Niño jelenség által előidézett időszakos ingadozásnak a perui szardellafélék populációjában.

Az 1990-es évektől kezdve lényegében változatlan a vadon kifogott halak mennyisége.

Világszinten évtizedek óta folyamatosan növekszik a halfogyasztás, növekvő halállomány mellett (2016-ban elérte a 20,4 kg/fő értéket, szemben az 1960-as évek 10kg/fő adatával) – melyet nagy részben a ’80-as és ’90-es évek bővítései generálta nagyobb termelés tett lehetővé.

A jelentés szerint 2016-ban az akvakultúrából származó termelés elérte a 80 millió tonnát, amely az ember által fogyasztott halak 53%-át adta.

Bár az akvakultúra lassabb ütemben növekszik mint korábban – 2010 és 2016 között éves szinten 5,8 %-os növekedést mutatott, az 1980-as, ’90-es évek 10 %-hoz képest – de a trend marad pozitív előjelű az elkövetkező évtizedekben, különösen Afrikában.

A vadon élő halállományok állapota

A jelenlegi adatok szerint a FAO által nyomon követett legfontosabb halfajták mintegy 59,9 %-át halásszák biológiailag fenntartható és 33,1 %-át biológiailag nem fenntartható módon – mely jelenséget a jelentés „aggasztónak” nevez.

Nem meglepő, alig 40 éve a FAO által ellenőrzött területek halászása 90%-ban volt biológiailag fenntartható, és csak 10% volt fenntarthatatlannak minősítve.

A világ letérni látszik a fenntartható útról, figyelmeztet a FAO jelentése, káros túlméretezett kapacitásokat generálva és előidézve az állományok romlását. Túl sok hajó cirkál túl kevés halért – és hiába a javuló egyensúly és módszerek a fejlett országokban, ha a fejlődő világban ellenkező folyamatok zajlanak.

További kihívások

Az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés szintén aggodalomra adnak okot.

Bár a kutatások azt mutatják hogy az éghajlatváltozás a globális fogásmennyiséget alig 10 %-kal változtathatja, a most megjelent SOFIA jelentős eltolódást jósol a földrajzi eloszlás tekintetében. Kevesebb hal jut majd több halászattól függő forró égövi országba és több az északi mérsékelt területeken.

Előtérbe kell helyezni az olyan megelőző intézkedéseket, melyek a tengeri hulladék és a mikroműanyag-részecskék csökkentésére irányulnak, és a „körkörös gazdaság” felé irányuló törekvéseket támogatni. Az egyszeri felhasználású műanyagoknak fokozatosan ki kell vezetni – javasolja a jelentés.

A SOFIA jelentésben megjelenített főbb adatok:

§ A globális haltermelés 2016-ban: 171 millió tonna

o Tengeri halászatából származó fogás: 79,3 millió tonna

o Édesvízi halászatból származó fogás: 11,6 millió tonna

o Akvakultúrából származó fogás: 80 millió tonna

§ Ebből emberi fogyasztásra szánt mennyiség: 151,2 millió tonna

§ A kifogást követően fogyasztás előtt kárba ment/elpazarolt hal mennyisége: az összes kihalászott hal 27 %-a.

A halászat és akvakultúra elsődleges értékesítési értéke 2016-ban: 362 milliárd dollár
Ebből az akvakultúra részaránya: 232 milliárd dollár
A halászatban és az akvakultúrában foglalkoztatottak száma: 59,6 millió fő
Ebből a nők aránya: 14 %
A legtöbb halászattal és haltenyésztővel rendelkező régió: Ázsia (85%)
A bolygón található halászhajók száma: 4,6 millió
A legnagyobb flotta Ázsiában található (3,3 millió hajó, vagyis a globális flotta 75% -a)
A nemzetközi kereskedelembe kerülő hal a teljes termelés százalékában: 35%
A teljes halexport értéke: 143 milliárd dollár
A világ legnagyobb haltermelője és exportőre: Kína
A világ legnagyobb hal- és haltermékpiaca: az Európai Unió.
Második: az Egyesült Államok;
Harmadik: Japán.
A leginkább fenntarthatatlan módon kezelt halászati régió: a Földközi-tenger és a Fekete-tenger (62,2 %-kal túlhalászott halállományok), a Csendes-óceán délkeleti része (61,5%), az Atlanti-óceán délnyugati része (58,8%)

Az életet jelentő hal

A halászat és akvakultúra helyzete a világban jelentés rávilágít a halászat és a haltenyésztés rendkívüli jelentőségére az emberek megélhetése szempontjából, különösen a világ legszegényebb térségeiben élő családok milliói esetében.

Világszerte közel 60 millió ember (közülük 14 % nő) dolgozik közvetlenül a halászati és akvakultúra ágazatban, egy 362 milliárd dolláros iparágban. A hal rendkívül tápláló ételt jelent, mely az emberi táplálkozásban az állati fehérje 17%-át adja, továbbá emellett különösen fontos szerepet játszik a mikrotápanyag hiányosságok megelőzésében.

A globális átlag azonban nem adja vissza, hogy a szegényebb országokban milyen kulcsfontosságú táplálékforrást jelent a hal, a valóság azonban az, hogy Bangladesben, Kambodzsában, Gambiában, Ghánában, Indonéziában, Sierra Leone-ben, Sri Lankán és több, kis fejlődő szigetországban a halak az ott élők fehérjebevitelének több mint 50%-át biztosítják.